A sármőr és Magyarország románca

Boncolgassuk tovább a hírt, miszerint nők százai szeretnének MP-vel randizni!
Jelentem: elkelt!
Április 12-én házasságot kötött.

Képzeljük el egy pillanatra, hogy Magyarország egy nő. Nem is akármilyen. Kissé csalódott, régóta boldogtalan volt a kapcsolatában, változásra vágyott – és egyszer csak belépett az életébe a nagy Ő. A sármőr.

Ennek fényében, és a tudomány segítségével bogozzuk ki, miért tudnak a nők annyira odalenni az olyan Assessment férfiakért, mint MP.

Ismerős az a típus, aki egy percig sem bírja ki önmaga fényezése nélkül? Aki minden történetben a legokosabb, a legbátrabb, a legsikeresebb, a legvonzóbb és a legalkalmasabb – és természetesen ő az egyetlen, aki megmenthet téged?

Magyarország két éve találkozott egy ilyen férfival. Az első randin tetszett az önbizalom. A másodikon izgalmas volt a határozottság. A harmadikon már kezdte elhinni, hogy tényleg ő a főnyeremény. Az a kinézet, azok a szemek!

És a férfi pontosan tudta, hogyan kell udvarolni:

• Én vagyok a legjobb.
• Én vagyok a legerősebb.
• Mindenki engem akar.
• Csak én tudlak megmenteni.
• Nélkülem nincs jövőd.
• Én elhalmozlak minden földi jóval!

Végeredményben saját magát csomagolta díszdobozba. És Magyarország lassan elhitte, hogy ekkora főnyereményt még nem sodort elé az élet. Hiába az exek figyelmeztetése, az Ország vakon szerelmes lett!

A nemrég olvasott kutatást előtérbe helyezve: nézzük már meg tüzetesen ezt a két éves udvarlást!

A kutatók szerint a gátlástalan hencegés nem feltétlenül csak egy idegesítő szokás. A „Sötét Hármas” – a nárcizmus, a pszichopátia és a machiavellizmus – vonásait erősebben mutató emberek előszeretettel használják a gátlástalan önreklámozást a rövid távú hódítás eszközeként.

Magyarul: a „rosszfiúk” egyik marketingtitka, hogy iszonyúan jól tudják eladni magukat. Úgy tolják a saját PR-jukat a húspiacon, mint egy agresszív marketingkampányt.

És a legszebb az egészben? A stratégia működik. Legalábbis egy ideig.

Magyarország is beleszeretett. Az udvarlás két évig tartott, azthan április 12-én ki is mondta a boldogító igent. Azóta tartanak a mézeshetek.

A szerelem még mindig nagy. Már akinek. Mert Magyarország testének voltak olyan részei, amelyek már az első randin tiltakoztak. A gyomor összerándult. A fej azt mondta: valami itt nem stimmel. A józan ész néha óvatosan közbeszólt.

De ismeritek a szerelmet. A gyomorideget könnyű pillangóknak nézni. A józan észt pedig még könnyebb elhallgatni, ha a szív már eldöntötte, kit akar.

A menyasszony büszkén mutogatja a férjét, a férj pedig továbbra is naponta elmondja, milyen szerencsés a menyasszony, hogy éppen őt kapta. A szerelem tehát még határtalan.

De a távolban már gyülekeznek a felhők. Egyelőre csak apró jelek. Egy-egy furcsa mondat. Egy-egy sértődés. Néha egy villanás abból, mi történik, ha valaki nem ért egyet vele. Ha nem csodálja eléggé. Ha kérdez. Vagy – ne adj’ isten – ellentmond.

De Magyarország még nagyon szerelmes. És aki szerelmes, az nem a viharfelhőket nézi. Hanem azt mondja: „Ugyan már. Csak rossz napja volt.”

A felhők pedig már gyülekeznek. De Magyarország még őrülten szerelmes.

Hogy mi történik, amikor egy sármőr már nem meghódítani akar, hanem biztos benne, hogy a másik úgysem megy sehova? Na, az már a románc következő fejezete. Aki értette Varga Juditot, talán már sejti a folytatást.