A Krónikások régen a nép nyelvén, ízes beszéddel regéltek a kandalló mellett, a pórság pedig áhítattal hallgatta őket. A mai újproli viszont már csak kétszáz szavas frázisokban képes gondolkodni, és a Nagyon Okos Gép steril pixeleinek hisz, ahol a hősöknek nem izzad a tenyerük. Manír tudja: ha a regőst elzavarják a kandalló mellől, és a szép szó többé nem értelmezhető, a mészáros veszi át a szót. Tűéles, fanyar és megrázó látlelet a zaj kultúrájáról és a fojtogató valóságról.

Schiffer András szerint Rákosi óta nem volt példa ilyen agresszióra a magyar politikai kultúrában, de Manír elhúzza a száját: mára a politikai kultúrára való igény is elpárolgott. Nem a vesztesek, hanem a győztesek újproli dühe égeti fel az országot, miközben a szakadék feletti hidakat pont azok pusztítják el, akik örömittas bódulatban énekelnek. Fanyar, megrázó látlelet a könyvillatot nem ismerő generációkról, a műveltség erejéről és a történelem elkerülhetetlen ismétlődéséről.