A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük

Manír stáció mesék 11: Elcserélt vagy felcserélt szerepek

Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

ManírSzerző: • 1 Comment

Az az igazán nagy szerencséje ennek az országnak és nemzetnek, hogy minden állítás ellenére a magyar mindenhez is ért. Ezt abból lehetett mindig is a legjobban lemérni, hogy míg a fejlett Nyugaton unalmukban Jürgenék azon, hogy „csináljunk valami faszságot”, három hétig agyaltak, a magyar már megcsinálta. Amikor pedig a magyarra rászabadították a jogokat, még büszkén is volt hülye. Azt mondjuk soha, senki nem vette észre, hogy ez nem a magyar rafkó volt: pusztán a mindenkori uralkodó tudta, hogy ha félrenéz a nép stiklijei fölött, akkor az ő stiklijeit meg a nép nézi el neki, még akkor is, ha az arányok nagyban eltérnek.Manír ezt már a kilencvenes években megtanulta, amikor legalizálták a lopást és a gazdasági bűnözést, és úgy hívták, hogy rendszerváltás. A hatalom akkor is félrenézett – m…

Ez a tartalom a fizetési fal mögött van

A folytatás a Kígyó Biciklizik előfizetői számára érhető el.

A támogatások nélkül nem tudjuk fenntartani a magazint.

Támogatom a magazint

A támogatás nem előfizetés, ezért nem oldja fel a zárt tartalmakat. A Stripe-oldalon megjelenő összeg ajánlott összeg, amelyet bárki szabadon megváltoztathat.

Kígyó Szatíra-Szavazás

Mi a legabszurdabb következménye, hogy a magyar mindenhez is ért?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.

Előfizetői belépés

Előfizetés

Vélemény, hozzászólás?

Last modified: 2026.10.01.