• 2026.10.06.
Az ember egész életében menekül. Bőröndjei tele vannak reménnyel és használatlan töltőkkel, a repülőjegy pedig metafizikai ígéret: odaát más lesz. Pedig a múlt nem útitárs, hanem poggyász. Aki önmaga elől menekül, az mindenhová önmagát viszi. Rimóczi László gondolatai a megállásról és az önmagunkkal való találkozásról.
• 2026.10.03.
Attól, hogy valakit bilincsben látunk, még nem kerül étel az asztalra. A vérszomjban az a nyomasztó, hogy már nem az számít, mi lesz jobb nekünk, hanem az, hogy mi lesz rosszabb annak, akit gyűlölünk. Gondolatok a kárörömről és a Bohóckirály kényelmes közönségéről.
• 2026.10.02.
•
2 hozzászólás
Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.
• 2026.10.01.
•
5 hozzászólás
Magyarország nem tudta, ki tette a levelet az asztalára. Boríték, név és dátum nélkül csupán néhány összetűzött lap feküdt előtte, a tetején egyetlen rövid mondattal: Megtette. A sármőr előző feleségének írása felszínre hozza a lélektani zsarolások, a titokban rögzített hangfelvételek és a párhuzamosan rendezett előadások fojtogató valóságát. Miközben a palota folyosóin lehalkulnak a beszélgetések, és a téren felmorajlik a nép, Magyarország végre megérti az Öreg Mester poloskákról szóló szavait. A sármőr és Magyarország románca 12. fejezet.
• 2026.09.30.
A történelem nem események gyűjteménye, hanem egymásra rakódó visszhangkamrák építészete. A tömeghisztéria pedig az emberi természet legkifinomultabb luxuscikke, mert gondolkodni és kételkedni rettenetesen drága. Rimóczi írása arról a ritka emberről szól, aki a diadalmas kórus közepén halkan megkérdezi: „Biztosak vagyunk benne?”
• 2026.09.26.
Hortolányi sodró lendületű, példázatos írásában a Bölcs, Manír és a Vándor párbeszédén keresztül mutatja be a magyar társadalom nyers valóságát. A királyság kiürült kincstára felett a műanyagdzsentrik egymás torkának esnek a leeső falatokért és a baksisért, miközben a népnek a nemzetféltésről papolnak. A balga szerencselovagok azonban nem tudják: a Király szemében ők is csak cserélhető jobbágyok.
• 2026.09.25.
Rimóczi lírai esszéjében rámutat, hogy a világot nem a fizika atomjai, hanem a tárgyak emlékezete és a bizalomötvözetből készült kulcsok tartják össze. A zár és a kulcs hosszú évek alatt csiszolódik össze, mint két ember a házasságban. Melankolikus, csodálatos írás arról, hogy a gyermekkorunk és az emlékeink miként költöznek be a kilincsekbe, a könyvekbe és a szobák illatába.
• 2026.09.22.
Rimóczi zseniális politikai szatírájában a Fidesz és a Tisza Párt egy képzeletbeli pszichiáter foteljében próbálja tisztázni a tizenhat éve fennálló, állami méretű együttélési zavarokat. Az egyik fél szerint a kontroll csupán felelősség, míg a másik azt kérdezi: hová lett a sajt – vagyis a közpénz? A terápia végén az orvos rájön: itt nem pártterápiára, hanem egy teljesen új rendelőre volna szükség.
• 2026.09.19.
Szarkasztikus elemzés a Titanicról: hogyan lett egy luxusrendezvényből a történelem leggyorsabb záróünnepsége.
