A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük

A sármőr és Magyarország románca

A SÁRMŐR ÉS MAGYARORSZÁG ROMÁNCA 18.

Schneider Edina

Hangsúlyjelölés nélkül felolvasott idegen nyelvű beszéd, külföldön is előrántott belpolitikai ellenségkép és a vendéglátót leintő felemelt mutatóujj. Schneider Edina sorozatának 18. fejezetében a Sármőr visszautasítja a nyelvtanárt, mert aki tévedhetetlen, annak nincs mit tanulnia – Magyarország pedig a válságstáb helyett végre saját magát kezdi képezni.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 16. – Egymásra találni

Schneider Edina

Leszedett névtáblák az üres székeken, kávét keresgélő közönség és a párizsi Père-Lachaise temető csendje. Schneider Edina bántalmazó kapcsolatként láttatott nemzeti krónikájában elérkezett a fordulat: Magyarország ráébred, hogy a sármőr hazugságaival ellentétben nincs egyedül, és a kristálygömb fényében elindul a láthatatlan ellenállás.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 15.

Schneider Edina

Magyarország szobájában még be vannak húzva a függönyök, de a fésülködőasztalra felkerül egy kristálygömb, amely összeköti a külvilággal. Közben a sármőr kordonok mögé zárja az ötvenhatos ünnepet, és tombolva utasítja vissza a saját orvosát. Schneider Edina allegorikus sorozatának legújabb, fordulatos és megrázó fejezetei.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 14. – Nem én zártam be a kaput

Schneider Edina

Magyarország délután is alszik. Az elküldött követek, a fel nem bontott levelek és a szándékosan félreértelmezett szövetségesek árnyékában a Sármőr szilárdan fogja a hatalmat. Amikor az Öreg Mester orvost küld a palotába, a Sármőr apparátusa azonnal falat von köréjük. Ám mielőtt a doktort is elküldené az udvarmester, megszületik a suttogott üzenet: „Mondja meg, hogy nem én zártam be a kaput.” Schneider Edina felkavaró, lélektani publicisztikája a diplomáciai elszigetelésről és an igazság utolsó nyomairól.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 13. – A saját érdekében

Schneider Edina • 2 Comments

Amikor egy felzaklató levél és egy titkos hangfelvétel gyanúja kerül az asztalra, a Sármőr nem érvel, hanem gondoskodva elszigetel. Átfogalmazza a valóságot, elviteti a külvilágra rálátást biztosító Mindentudó Gömböt, és tömlöcbe záratja a levelet átadó őrt. Magyarország pedig lassan megtanulja: ha életben akar maradni ebben a fojtogató szeretetben, egyetlen biztonságos mondata sem maradhat – csak az az arc, amit elvárnak tőle.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 12.

Schneider Edina • 5 Comments

Magyarország nem tudta, ki tette a levelet az asztalára. Boríték, név és dátum nélkül csupán néhány összetűzött lap feküdt előtte, a tetején egyetlen rövid mondattal: Megtette. A sármőr előző feleségének írása felszínre hozza a lélektani zsarolások, a titokban rögzített hangfelvételek és a párhuzamosan rendezett előadások fojtogató valóságát. Miközben a palota folyosóin lehalkulnak a beszélgetések, és a téren felmorajlik a nép, Magyarország végre megérti az Öreg Mester poloskákról szóló szavait. A sármőr és Magyarország románca 12. fejezet.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 11.

Schneider Edina • 2 Comments

A sármőr sorozat 11. fejezete kíméletlen tükröt tart a félelemre épülő államgépészetnek. A palotában mindennap felállítanak valakit a céltáblára a tömeg szórakoztatására, miközben az ország hivatalaiban senki nem mer aláírni semmit. Leszakadt hidak, beázó műtők, üres raktárok kísérik a nyilvános kivégzéseket. Amikor végül elmarad a cirkusz, a kíméletlen valóság ott marad: kenyér attól még nem lett.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 10. – Az alvók birodalma

Schneider Edina • 8 Comments

A sorozat 10., megrendítő fejezetében a Sármőr egy kettévágott gránátalma magjaival magyarázza el Magyarországnak a hatalomgyakorlás legsötétebb titkát: nem az uralkodók tartják fenn a birodalmat, hanem azok, akik örülnek, hogy ma nem értük jöttek. Ám amikor a palota erkélyén lezajlik a végső szembesítés, Magyarország olyan döntést hoz, ami mindent megváltoztat.

Tovább olvasom