A sármőr és Magyarország románca 15.
Magyarország szobájában még be vannak húzva a függönyök, de a fésülködőasztalra felkerül egy kristálygömb, amely összeköti a külvilággal. Közben a sármőr kordonok mögé zárja az ötvenhatos ünnepet, és tombolva utasítja vissza a saját orvosát. Schneider Edina allegorikus sorozatának legújabb, fordulatos és megrázó fejezetei.
• 2026.10.22.
A kristály
Magyarország szobájában még mindig be voltak húzva a függönyök. Az ágya mellett ott állt a főzet maradéka.
A régi orvos ezúttal hozzá sem nyúlt. Egy kendőbe csavart kristálygömböt tett a fésülködőasztalra. — Az Öreg Mester küldi. Nézz bele!
Magyarország először csak a saját elgyötört arcát látta. Aztán lassan betűk jelentek meg a mélyén:Végre elértünk.
Felkapta a fejét. A felirat azonnal eltűnt. — Felismeri az arcodat — mondta az öreg halk sziszegéssel. — Másnak nem mutat semmit. Ha válaszolni akarsz, tartsd a tenyeredben, és beszélj halkan! — Kik vannak a másik oldalon? — Akiket nem engednek be hozzád.
Magyarország visszanézett a kristályba:Azt hittem, már nem kerestek.Mindennap kerestünk.
Sokáig nézte ezt a két szót. A férje azt mondta neki, odakint már senkinek sem hiányzik. — Mostantól elmondhatod nekik, mi történik itt — folytatta az orvos. — Ők pedig elmondják, mi történik odakint.
Alig ment el az öreg, belépett a sármőr. — Mit hozott a doki? Magyarország gyomra azonnal összerándult. — Ezt.
A férje felvette a gömböt. Megforgatta, közel emelte a pöffeszkedő arcához. Magyarország mozdulatlanul figyelte. — És ettől majd jobban leszel? — Azt mondta, nézegessem.
A sármőr gúnyosan felnevetett: — Nézegesd csak. Legalább addig is csöndben vagy. Visszatette az asztalra, és kivonult.
Az ünnepi vendég
A palotában az ötvenhatos megemlékezésre készültek. Zászlókat vasaltak, beszédeket javítottak. A sármőr harmadszor változtatta meg az ülésrendet, aztán számonkérte az intézőn, miért nem az első változatot készítette elő.
Senki nem emlékeztette rá, hogy azt ő maga tépte össze fél órával korábban.
Magyarország elkérte a hivatalos programot: — Ursula asszony is jön? — A férje személyes meghívására. — Az ötvenhatos megemlékezésre?!
Az intéző csak megigazította a papírjait, és mélyen hallgatott. A konyhán a vendég neve hallatán valaki megkérdezte, nem lehetne-e aznap inkább szabadnapos. Senki nem nevetett. Odakint is elégedetlenkedtek az emberek.
— Tudod, mit gondolnak erről odakint? — kérdezte Magyarország este. — Majd megszokják. — Ez az ő ünnepük is! A sármőr csattanva letette az evőeszközt: — Majd én eldöntöm, kit hívok meg a saját házamba!
Magyarország körülnézett a hideg ebédlőben. Ezt a házat valaha az övének is érezte…
Másnap elrendelték, hogy a térre csak külön meghívóval lehessen belépni. Az intéző már ugyanazzal a türelmetlen megvetéssel küldte el a kérdezősködőket, amellyel a gazdája szokta.
A szabadságról szóló beszéd már elkészült. Most azok névsorát állították össze, akik egyáltalán meghallgathatják.
Magyarország nem vitatkozott. Megnézte a névsort, az őrök beosztását és a lezárásokat. Este mindent elmondott a kristálynak.
Eljuttatjuk azokhoz, akiknek tudniuk kell róla. — És ha változtatnak valamin?Akkor újra szólsz. Most már elérjük egymást.
A doktornő
A sármőrnek külön orvosa volt. Egy nő. Mindig pontosan érkezett. Az ajtó előtt vett egy nagy levegőt, igazított a tartásán, aztán bekopogott.
— Már megint minek jött? — Tegnap hívatott. — Én ugyan nem! A doktornő letette a táskáját: — Mennyit aludt? — Eleget. — Bevett valamit?
A sármőr felpattant, a szeme szikrákat szórt: — Maga engem ne vallasson! Azokat vizsgálja, akik azt terjesztik, hogy baj van velem!
A doktornő a táskájára nézett. Egyetlen mozdulat lett volna felvenni és elhagyni az épületet. Aztán eszébe jutott, hányan gratuláltak a kinevezéséhez a szalonokban. Meg hogy mennyi pénz érkezik a számlájára hó végén.
Visszaült.
Magyarország a szomszéd szobában hallotta az üvöltést. Még aggódott a férjéért. Látta a kialvatlan, szürke arcát, a remegő kezét. Néha már nem tudta eldönteni, hogy a sármőr valóban elfelejtett-e egy beszélgetést, vagy csak vele akarja elhitetni, hogy az meg sem történt.
Mintha a férje több párhuzamos valóságban élne egyszerre. Az egyikben megígért valamit. A másikban soha nem mondott ilyet. A harmadikban már ő kérte számon másokon. És mindegyikben halálosan megsértődött, ha valaki emlékeztetni merészelte a tényekre.
A kristályon át közben sorra érkeztek a régi levelek és feljegyzések. Egyre több mocskos hazugságról derült ki, hogyan született, és kik segítettek terjeszteni.
Ezt már a kampány alatt is mondtuk.
Magyarország most végigolvasta őket. Aztán kérdezett. Már nem a férjétől…
Késő este ismét megszólalt a titkos telefon. Ugyanaz az ismeretlen, idegen hang beszélt a vonal túlsó végén, mint máskor. A sármőr bezárta az ajtót, de egy mondat mégis kihallatszott a résen: — Kézben tartom! Ő még nem tud semmit!
Magyarország a tenyerébe vette a gömböt: — Itt vagytok?Itt. A többiek is.
A folyosón nehéz léptek közeledtek. Magyarország elfordította magától a kristályt, és várt. A férje elhaladt az ajtaja előtt.
Amikor újra csend lett, maga elé emelte a gömböt: — Mondjátok el, mi a terv!
Unod, hogy a Facebook elrejtse előled az cikkeinket? Iratkozz fel a Kígyó Biciklizik Telegram csatornájára itt! Itt cenzúrázás és szűrők nélkül azonnal elérsz minden új cikket.
Kígyó Szatíra-Szavazás
Mi Magyarország legnagyobb erőssége a mélyaltatásban?
allegória ellenállás kordonok Magyarország Sármőr Schneider Edina sorozat szatíra
Last modified: 2026.10.22.
Kapcsolódó cikkek
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés