Látlelet

A sármőr és Magyarország románca 9. – A néma folyosók

Schneider Edina

A sármőr és Magyarország románcának 9. fejezetében a néma folyosókon megáll a levegő. Nem dördülnek lövések, csak ajtók záródnak be, és halk szavú, szürke ruhás emberek kezdik írni a listákat. A bántalmazó hatalom fokozatos elszigeteléssel, a bűntudat keltésével és az elhallgattatással éri el, hogy a társadalom a szomszédja elhurcolásakor is megkönnyebbülten suttogja: biztosan megérdemelte. Miközben a palotában koccintanak a hamis békére, a kertben és a téren már morajlik a nép. Magyarország az ablakban állva, a Sármőr fojtogató fogásában döbben rá arra a dermesztő igazságra, hogy az odakint várakozó tömeg már nemcsak a zsarnok bukását akarja, hanem tőle várja a választ: melyik oldalon áll.

Tovább olvasom

Amikor nem lesz, aki lekapcsolja a villanyt

Manír

Manírnál kiskamasz korában megállapították az agyfaszt – azt az állapotot, amikor az ember kívül nyájasan mosolyog, miközben belül minden sejtje ölési kényszerrel küzd. Egy ismeretlen kocsmában, házmestert szorongatva kell végighallgatnia az átlagos középparaszt magyarázatát az új Királyról, a zsákmányról és a műanyagdzsentrik gátlástalanságáról. Egy fanyar, húsbavágó látlelet a tudatlanságról, a gyűlölet győzelméről és az elkerülhetetlenül közeledő sötétségről.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 8. – A keserédes megbocsátás

Schneider Edina

A Duna-parti séta után Magyarország úgy érezte, végleg elég volt a bábként kezelésből és az elszigetelésből. Ám a palotába visszatérve a sármőr virágcsokorral, kisfiús bűnbánó mosollyal és ígéretekkel fogadta. A csábítás és a megbocsátás újra működött, de a rózsaszín szemüveg már odalett: Magyarország a lelke mélyén már pontosan tudta, hogy a maszkot csak átmenetileg ragasztották vissza, és a székeket hamarosan újra arrébb tolják.

Tovább olvasom

A mérgezett kút

A kocsmapultnál még akadnak, akik úgy szorongatják a reményt, mint az utolsó felvizezett sörüket. Azt hiszik, az Új Király majd lenyugszik, de Manír tudja: a kobra nem lesz házimacska attól, hogy teleette magát. Ha a csúcson a brutalitás és a gúny a törvény, a mocsok lefolyik a buszmegállókba, a sarki közértbe és a családi asztalhoz is. Tűéles, megrázó és fanyar látlelet a társadalom szétrohadásáról, a fertőző gyűlöletről és a Sötét Jövő forgatókönyvéről.

Tovább olvasom

A Sármőr és Magyarország románca 7. –  Naplótöredékek a palotából

Schneider Edina

A sármos mosolyok és a felhőtlen éjszakák mögött lassan, de szisztematikusan zárul a háló. A Sármőr átveszi a hatalmat a palotában: a háta mögött kizárja a barátnőit a saját üzletükből, átrendezi a házszabályokat, kiszorítja a hűséges tanácsadókat, és a Hagyományőrzőt is elhallgattatja. Magyarország lélekben összeomlik a saját piros széke hűlt helyét nézve, de a Duna-parti hajnalban egy régi gyógyító kérdése visszhangzik benne: „Tényleg csak ennyire tartod magad, hogy egy ilyen állapotot elfogadj?” A Sármőr-sorozat megrázó és fordulópontot hozó 7. része a parancsuralmi gázlángolásról (gaslighting) és az ébredő önbecsülésről.

Tovább olvasom

A Sármőr és Magyarország románca 6. –  Az Öreg Mester kertje

Schneider Edina

A zajos mulatság és az ünneplés mákonyos mámora után Magyarországra éjszaka riasztó álmok törnek rá. A sötétben elsuttogott emlékek egy régi, elfeledett világ ajtaját nyitják ki: álmában felkeresi a bölcs Öreg Mestert és az elvarázsolt kertet. A fiatal fák kikötéséről, a gyökértelenül elszáradó ágakról és a föld valódi megőrzéséről szóló példázatok szembesítik a múlt elfeledett tanításaival. Szürreális, mélyreható allegória a nemzeti önazonosságról, a felelősségről és a vakító fények mögött megbúvó valóságról.

Tovább olvasom