A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük

Látlelet

Isten csak annyi terhet ad, amennyit elviselsz… (Biztos ez?)

Malde

Hol volt, hol nem volt, volt egy királyság, ahol törvénybe iktatták: Isten mindenkinek csak annyi terhet ad, amennyit elbír. Benedek, a falu Öszvére cipelt mindent, még a hiányzó államkincstárt is. Ám amikor útra kel, hogy megkérdezze az Istent, találkozik a rókával, a hétfejű adósárkánnyal és a világ legöregebb koldusával, aki elárulja neki: a terheket nem Isten, hanem a királyok meg a hivatalok rakják az emberre. Malde zseniális, fanyar népmese-szatírája a közterhekről és a józan észről.

Tovább olvasom

Várakozás

Malde

Egy hétfő reggel a Sellő utcában képeződött egy sor. Senki sem tudta, miért állnak ott, de a sor hamarosan befordult a sarkon, bejárta a várost, és generációk nőttek fel benne. Biztosítók, kávézók épültek rá, és szakértők magyarázták a tévében, hogy a sor maga a szabadság. Malde szürreális, egyben tűpontos novellája az értelmetlen várakozás nemzeti intézményéről.

Tovább olvasom

A tegnapok ára

Tisztelt Eltévedt Publikum! A Múlt Kiárusítási és Jövő-Zálogosítási Minisztérium lezárta a tegnapi nap aukcióját. A kapott aprópénzt a Bohóckirály papírmasé álmokba fektette. Hortolányi Gábor groteszk, színházi szatírája a fásult nézőtérről, a műsorváltozásra épített államháztartásról, an AI-val átpörgetett emlékezetről és a józan ész használatának szigorú tilalmáról.

Tovább olvasom

Menekülés a menekülés elől

Rimóczi László

Az ember egész életében menekül. Bőröndjei tele vannak reménnyel és használatlan töltőkkel, a repülőjegy pedig metafizikai ígéret: odaát más lesz. Pedig a múlt nem útitárs, hanem poggyász. Aki önmaga elől menekül, az mindenhová önmagát viszi. Rimóczi László gondolatai a megállásról és az önmagunkkal való találkozásról.

Tovább olvasom

Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről

Rimóczi László • 2 hozzászólás

Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 10. – Az alvók birodalma

Schneider Edina • 8 hozzászólás

A sorozat 10., megrendítő fejezetében a Sármőr egy kettévágott gránátalma magjaival magyarázza el Magyarországnak a hatalomgyakorlás legsötétebb titkát: nem az uralkodók tartják fenn a birodalmat, hanem azok, akik örülnek, hogy ma nem értük jöttek. Ám amikor a palota erkélyén lezajlik a végső szembesítés, Magyarország olyan döntést hoz, ami mindent megváltoztat.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 9. – A néma folyosók

Schneider Edina • 1 Comment

A sármőr és Magyarország románcának 9. fejezetében a néma folyosókon megáll a levegő. Nem dördülnek lövések, csak ajtók záródnak be, és halk szavú, szürke ruhás emberek kezdik írni a listákat. A bántalmazó hatalom fokozatos elszigeteléssel, a bűntudat keltésével és az elhallgattatással éri el, hogy a társadalom a szomszédja elhurcolásakor is megkönnyebbülten suttogja: biztosan megérdemelte. Miközben a palotában koccintanak a hamis békére, a kertben és a téren már morajlik a nép. Magyarország az ablakban állva, a Sármőr fojtogató fogásában döbben rá arra a dermesztő igazságra, hogy az odakint várakozó tömeg már nemcsak a zsarnok bukását akarja, hanem tőle várja a választ: melyik oldalon áll.

Tovább olvasom