A mérgezett kút

Tévednek. Manír tudja, hogy tévednek.

Az Új Király nem fogja abbahagyni, mert nem tudja abbahagyni. A kobra sem lesz házimacska csak azért, mert teleette magát. Nála a hergelés, a dehumanizáló brutalitás és a gúny nem kommunikációs trükk. Ez nem egy szerep, amit este levet az öltözőben. Ez a személyisége. Neki a konfliktus az oxigén, a gyűlölet a nyelv, a mások porig alázása pedig az egyetlen bizonyíték a saját erejére.

 

Manír pontosan nem tudja, hogy ezek a nárcizmus tünetei-e, csak azt érzi: ha kevesebbet lehetne érte kapni, mint egy rendes emberért, ő még a koporsóban is szöges léccel ütné. Mert ezt hozza ki minden józanul gondolkodni képes emberből. Egy narcisztikus ragadozónak mindig kell egy préda. Valaki, akit hibáztathat a saját mocskáért. Valaki, akit nyilvánosan a sárba taposhat, hogy ő maga nagyobbnak, legyőzhetetlennek látsszon a „Nagyon Okos Gép” kijelzőjén.

 

Sokan ezt „bátorságnak” nézték. Azt hitték, végre jött valaki, aki „odacsap”, aki eltakarítja a régi, unalmas politikai hullákat. És igen, a régi hatalom hibázott. Elfáradt, elidegenedett, elkurvult. De az unalomra nem gyógyír a méreg. A kiábrándultságra nem megoldás egy olyan vezér, aki naponta fecskendezi az indulat feszültségét az emberek zsigereibe.

 

Mert itt már nem politikáról van szó. Itt arról van szó, mit engedünk szabadjára.

 

A mocsok fentről folyik lefelé. Ha a Király folyamatosan aláz, akkor az alázás lesz a törvény. Ha ő gyűlöletet szít, a gyűlölet lesz az új magyar virtus. Ha ő dehumanizál, akkor a „hétköznapi barbárok” is felhatalmazva érzik magukat. Amit a csúcson büntetlenül meg lehet tenni, azt idővel megteszik lenn is: a buszmegállóban, a sarki közértben, a családi asztalnál. Az emberek megtanulják az új leckét: nem együttérezni kell, hanem letaposni. A másik már nem ember, csak célpont. Ez a valódi rombolás. Amikor a cinizmus lesz az oxigén, és már csak az a kérdés: „nekünk használ-e?”

 

A gyűlölet fertőzőbb, mint a pestis. A megvetés kultúrája úgy terjed, mint a vírus a kibaszott Windowson. Nemcsak az intézmények rohadnak szét, hanem a társadalom lelke is. A bizalom, a jóindulat, a civilizáció az a vékony lakkréteg rajtunk, ami elválaszt az ösztönök vágóhídjától. Ez a réteg most kopik el végleg.

 

És amikor a Király azt üzeni, hogy „mindent szabad”, akkor megtehetik veled is. Bárki. A főnököd a gyárban. A házastársad az ágyban. A gyereked, aki már ezen nő fel. A tanárok, akik a liberalizmus cukormázas mocskába csomagolva, csendben, fű alatt nevelték fel helyetted a gyermeked. Most pedig a sok büszke, szőke nő részeg mámorban várja, hogy a Király ágyasa lehessen – ha csak fél órára is. Akár szárazon is.

 

És igen, megteheti a krematóriumi melós is. Hogy rád köp egy utolsót, mielőtt betol a sötétbe. Mert már ő sem lát benned embert. Csak zsákmányt. Csak hulladékot.

 

Manír évekig azt hitte, szégyen az alkoholba menekülni, de rájött: még így is jobb ember, mint a Király. Manír kívülálló. Nehezen viseli már az emberek közelségét, de benne él a tisztelet és az empátia – még ha nem is látszik. Tisztességben akarná leélni az életét, de a Hatalom ezt nem hagyja. Vajon miért kell majd hatvan évesen utcakővel verni a másik fejét? Miért kell rettegni a rendőrtől, a katonától? És legfőképpen: mikor dönt róla is a Diktátor?

 

Mert a Sötét Jövő már elő van készítve. Nem hiszed? Olvasd a forgatókönyvet:

„A miniszterelnök határozza meg a Kormány általános politikáját, és teljes körű döntési, valamint irányítási jogkörrel rendelkezik… Ő dönt arról, mi kerülhet a Kormány elé… meghatározza a stratégiai irányvonalat.”

 

P.S.: A szerző szeretné büntetőjogi felelőssége tudatában kijelenteni, hogy minden betű, ami ezen kinyilatkoztatás felett olvasható, kizárólag az ő alkoholista, drogos víziója, és bárminemű egyezés a magyar vagy bármilyen valósággal a fatális véletlen műve.

A szerző kijelenti, hogy Magyarországon demokrácia van, és a demokratikusan megválasztott új vezető és annak szakértő kormánya akár hónapok alatt is képes lesz arra, hogy az országot a teljes és totális cs… Boldogság kapuja elé kormányozza, ahonnan már csak egy lépés a po… Boldogság.