Jobbágyból nem lesz főnemes

Manír ereklyéi közt két igazán nagy kincs van. Az egyik egy papíros, ami a számos tisztítótűz ellenére megmaradt, és amely bizonyítja, hogy Manír felmenői valaha, valamikor nemesek voltak. De nem ilyen bocskoros nemesek vagy dzsentrik. Rendes nemesek. Azt nem tudni, hogy tisztességes nemesek voltak-e, de az biztos, voltak jobbágyaik, akik – és ezt szintén nem tudjuk, miért – nem gyújtották rájuk a házat. A másik ereklye egy tiszti egyenruha felső része. Ez a nagyapjáé volt, és azt bizonyítja, hogy pilótaként védte a hazáját, amíg tehette.

Manír nem dicsekszik ezekkel a tárgyakkal, de most elővette, mert mióta szeretett országára rászabadították a szabadságot, a kussból egyre hangosabbak lesznek a sunnyogó prolik. A volt király rendszerének valódi nyertesei. A jobbágyok, akik most nemest akarnak játszani. És a háromszázszavas szókincsükkel büszkén írják ki a nagy Okos Gépbe, hogy az egybites vesztesekből soha nem lesz kétbites. És ez igaz. Ahogy jobbágyból sem lesz főnemes, maximum újproli. A szó minden értelmében.

Manír vert már amúgy olyan embert pofán, aki olvasott könyveket, sőt olyat is, aki Che Guevara-dalokat adott elő KISZ-táborokban, büszkén. De egy idő után leszokott erről, mert ráébredt: egy pofon vagy egy nyakas az egybitezősnek csak adalék ahhoz, hogy egybitézzen továbbra is.

Jobbágyok. Gyökértelen, álideológiák útvesztőiben vergődő, magukat tanultnak és okosnak képzelő jobbágyok. Akik beköltöztek a városba, feladva a jobbágyságukat, és lassan proliból leküzdötték magukat új prolivá. És most, hogy a Bohóckirály azt ígérte nekik, hogy ő egy jó király lesz – nem lesz az –, most egyre hangosabban gyalázkodnak.

De jobbágyból nem lesz főnemes. Soha.

Mert ezt nem lehet tanulni, vagy megvenni, vagy ellopni. Születni kell hozzá, illetve oda, bele. Ami nem jelenti azt, hogy ha főnemes vagy, akkor okos is vagy, meg jó vezető, gondos gazda. Nem. Azt jelenti, hogy Főnemes vagy. Lehetsz attól még aljas áruló, amit meg is tapasztalhatott „ez a ki-baszott ország” a közelmúltban. Hiszen a főnemesek árulták el a királyukat, és alig kellett pár nap, már a Bohóckirály talpát nyalják.

De!

Bár még hagyják, hogy a jobbágyaik gyalázkodjanak, ez nem sokáig fog így maradni. Az van, hogy a történelem sokszor bebizonyította már, hogy a Nemesek gyorsan kussba teszik a jobbágyokat, közvetlenül azután, amikor már elegük lesz abból, hogy a cirkuszt és a kenyeret ők finanszírozzák. És a jobbágy bizony kussban is marad, és megy tenni a dolgát. Kussban.

Magában kicsit dünnyög, hogy ezek is ugyanolyanok, de mert büszke hülye, nem fog fellázadni. Beletörődik az újabb és újabb adókba. Megérti – mert ideológiailag képzett –, hogy a Bohóckirály képét miért kell kiraknia a nappaliban a főfalra. Már csak alig-alig egybitezik, mert látja, hogy az egybitesek bár földre kerültek látszólag, de ők képesek felállni. Újra és újra. És nekimennek a trónbitorlónak.

Miért?

Talán mert nagy részüknek, ha nincs is meg számos ereklye, mégsem jobbágyvér folyik az ereikbe. És lehet, már nincsenek udvarházak és kastélyok, de van tartás és gerinc. És soha nem lehet kussba tenni őket.