A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük

Menopauza

MENOPAUZA ÉS A TANULÁS

Schneider Edina

Ötvenkét évesen szenior egyetemistaként a huszonegy éves lányával egy padban, agyi köddel és óvodás szintű ChatGPT-magyarázatokkal. Schneider Edina ellenállhatatlan öniróniájú tárcája a feledékenységről, a lassan lebomló szerves tudásról és a vizsgabizottságnak szánt mondatról: a tudásom megvan, csak jelenleg komposztálódik!

Tovább olvasom

Menopauza és a láthatatlanság

Schneider Edina

Pillangók a gyomorban 47 évesen, Paul Kalkbrenner-koncert ötven felett és egy laza beszélgetés a dékánhelyettessel a gólyatáborban. Schneider Edina életigenlő, önironikus esszéje a menopauza mítoszairól, a belsővé tett előítéletekről és arról, miért ne a születési évünkkel egyeztessünk, ha élni szeretnénk.

Tovább olvasom

Menopauza és a divat

Schneider Edina

Ötvenkét évesen, túl a kötözött sonka korszakon és a levegőtlen szorítóharisnyákon, Schneider Edina rájött: az öltözködés tanulható. Önironikus, felszabadító írás a változókori izzadásról, a próbafülkés hasbehúzásról és arról a ruháról, amit vacsora és desszert után sem kell kigombolni.

Tovább olvasom

MENOPAUZA ÉS A NAGY FOGYÁSTITOK – Avagy a ruha csilloghat, az igazság inkább maradjon takarásban

Schneider Edina

Ötvenhárom évesen csillogó miniruhában, negyven kilóval kissebb kiadásban tündökölni a vacsoraasztalnál csodálatos dolog. De miért szégyelljük kimondani, ha a nagy fogyáshoz gyógyszeres segítséget kaptunk? Schneider Edina fanyar és mélyen empatikus írása az Ozempic-korszakról, a társadalmi figyelmesség elvontságáról, a szolidaritásról és arról, miért ne adjunk elő hiányos történeteket követendő receptként a sorstársainknak.

Tovább olvasom

MENOPAUZA ÉS A TÜRELEM – AVAGY NE MONDD, HOGY NYUGODJAK MEG!

Schneider Edina

Van az a mondat, amivel még egyetlen ideges embert sem nyugtattak meg: „Nyugodj meg.” A változókorban a hangulat olyan, mint egy elszabadult hullámvasút. A csendes fülkében ordító gyerekek, a kihangosított francia konferenciahívás elől sírva elrohanó autóút és a vacsora miatti vagyonmegosztás gondolata mögött ott rejlik a szenzoros túlterhelődés nyers valósága. Schneider Edina fanyar, végtelenül őszinte írása a menopauza hangulatingadozásairól, a párkapcsolati türelemről és arról, miért érdemes néha csak simán lehalkítani azt a telefont.

Tovább olvasom

MENOPAUZA ÉS A CSODAFŐZET – AVAGY TÉNYLEG MINDENT BEVESZÜNK?

Schneider Edina • 3 Comments

Egymás után jönnek szembe a hirdetések: a híresség, aki lefogyott, az orvos, aki végre megszólalt, és az alkalmazás, ami megmondja, mikor ebédeljünk. Edina legújabb cikkében beles a háttérben működő boszorkánykonyhába, ahol nem a kalóriákat tartósítják, hanem a reményünket palackozzák. Mert a végén a „személyre szabott módszer” mögött mindig ott az egyszerű igazság: előfizetést szeretnének.

Tovább olvasom

Menopauza és szex – avagy siess, amíg meg nem gondolom magam

Schneider Edina • 6 Comments

Schneider Edina tabudöntögető őszinteséggel és maró szatírával beszél arról, amiről a nők többsége csak suttogva mer: a menopauza és a szexualitás bonyolult kapcsolatáról. Kiszámíthatatlan libidó, kiszáradt infrastruktúra, „hormonális kormányváltás” és a Szaharához hasonlított intimitás – a cikk nemcsak a nők mindennapi küzdelmeit mutatja meg, hanem egy rövid használati útmutatót is ad a tanácstalanul álló férfiaknak. Nyers, önazonos és felszabadító írás.

Tovább olvasom

Menopauza és álmatlanság – avagy amikor rossz műszakba osztanak

Schneider Edina • 5 Comments

Schneider Edina szellemes írása a menopauza és az álmatlanság fura logikájáról. Amikor délután háromkor leáll a hivatal, de éjjel fél háromkor kipattan a szemed; amikor a férjed lekapcsolja a tévét a kanapé mellett, hajnal háromkor pedig a Magyar Közlöny legújabb számait böngészed. Egy igazán életízű látlelet arról az időszakról, amikor a tested és az ország jogrendje is éjszakai műszakban dolgozik.

Tovább olvasom