MENOPAUZA ÉS A TÜRELEM – AVAGY NE MONDD, HOGY NYUGODJAK MEG!
Van az a mondat, amivel még egyetlen ideges embert sem nyugtattak meg: „Nyugodj meg.” A változókorban a hangulat olyan, mint egy elszabadult hullámvasút. A csendes fülkében ordító gyerekek, a kihangosított francia konferenciahívás elől sírva elrohanó autóút és a vacsora miatti vagyonmegosztás gondolata mögött ott rejlik a szenzoros túlterhelődés nyers valósága. Schneider Edina fanyar, végtelenül őszinte írása a menopauza hangulatingadozásairól, a párkapcsolati türelemről és arról, miért érdemes néha csak simán lehalkítani azt a telefont.
• 2026.10.12.
Van az a mondat, amelyik még egyetlen ideges embert sem nyugtatott meg. Nyugodj meg. Köszönöm. Erre magamtól nem gondoltam.
A változókorban a hangulatom néha olyan, mint egy hullámvasút. Egyik pillanatban sírok egy reklámon, a másikban ugyanannak a reklámnak a hangjától kapok idegbajt. És mostanában a hangokkal különösen nehéz dolgom van.
A csámcsogás, az orrszívás, a kés nyikorgása a tányéron nálam nem egyszerűen kellemetlen. Fizikailag fáj. Összerándulok, megfeszülök, és alig várom, hogy abbamaradjon. A másik ember közben békésen eszik. Én meg nézem a kését: kérlek, ne húzd végig még egyszer. Végighúzza.
Csendes fülkék és üvöltő gyerekek
Rengeteget utazom repülőn, és valahogy mindig az üvöltő gyerekkel kerülök egy sorba. Nem tudom, ezt milyen rendszer osztja ki. A nevem mellett vajon van egy kérvény, hogy gyereket szeretnék a közelembe? Ablak melletti ülés, kézipoggyász, egy darab ordító kisgyerek.
Tudom, neki is nehéz. Fáradt, fájhat a füle, nem érti, mi történik. A szülőt sem irigylem. De attól, hogy ezt értem, még nem lesz könnyebb végigülni az utat.
A vonaton legalább lenne megoldás: Csendes fülke.
Már a felirattól megnyugszom. Aztán beül az apuka a háromévesével. A vonatnak mondjuk öt százaléka csendes rész, a többi kilencvenöt százalékban lehet beszélgetni, mesélni, játszani. Svájcban még külön családi kocsi is van, ahol a gyerekeknek alakítottak ki játszóhelyet. De nekik pont ide kell ülniük.
Én pedig szólok. Ebből már volt kellemetlenségem, mert valahogy mindig az lesz a bunkó, aki kéri a szabály betartását. Ő beül a csendes fülkébe, én csendet szeretnék, és velem van a baj. Most akkor nekem kellene átmennem a játszókocsiba?
Néha már direkt nem választom a csendes részt. A normál kocsiban legalább nem érzem magam átverve, amikor valaki megszólal. Persze ott meg kifogom a turistát, aki kihangosítva mutatja a havas hegyeket a több ezer kilométerre otthon ülő családjának. Szép hegyek, én is látom. Most már a családját is hallom.
És természetesen ott van az utas, aki nem ismeri a papír zsebkendőt. Csak szívja. Újra. Meg újra. Egy ponton már nem olvasok, hanem várom a következőt. És jön.
Most kérdezem én: tényleg minden esetben velem van a baj? Mert a kihangosított telefon korábban sem volt udvarias, a csendes fülke szabálya pedig nem az én ösztrogénszintemtől függ. Lehet, hogy most erősebben zavar, de attól még nem lett több joga másnak a fülemben telefonálni.
A mérnök és a francia kihangosítás
Máskor viszont tényleg tudom, hogy bennem van túl magasra tekerve valami. A vonat például teljesen szabályosan kattog, én meg már vele is összevesznék.
Otthon a párom egészen másképp működik. Mérnök és digitális szakember. Tökéletesen tud egyszerre tévét nézni (halkan), a telefonján Instagramot pörgetni (halkan), a laptopján pedig konferenciahívásban részt venni hangosan. Én már attól kiakadok, hogy ezt leírom. Szól a tévé, megszólal egy videó, a laptopból valaki magyaráz.
Ő mindent követ. Én azt követem, merre van az ajtó.
Ilyenkor megsértődik, hogy egyedül hagyom! Legszívesebben a hajamat tépném – de az előző rész óta tudjuk, hogy abból már nem érdemes pazarolni. Úgyhogy elvonulok egy üres szobába, kifújom magam, aztán azon mérgelődöm, hogy ő remekül elvan, én pedig nem.
Az autós konferenciahívás egyszer ennél is rosszabbul végződött. Kihangosítva ment, recsegve, fél órán keresztül – franciául! Olyan temperamentummal, mintha olaszul veszekednének. Minden percben azt hittem, valaki épp meghalt, vagy valami katasztrófa történt. A végén aggódva megkérdeztem: – Mi történt? – Semmi.
Semmi?! Én meg fél órán át azt gondoltam, hogy itt a világvége vagy a gazdasági csőd. (Az előző autóban nem volt ilyen problémám, ebben viszont a hangszóró olyan hangzást produkál, amitől egyre feszültebb lettem. Német luxusautó, lehet, hogy váltani kellene egy BYD-ra! Még jó, hogy van magyar felsővezetői kapcsolat!)
Először még próbáltam elviselni. Aztán már nem hallottam, miről beszélnek, csak a recsegést. Még mindig. És megint. Harminc perc alatt odáig jutottam, hogy amikor megállt az autó, kinyitottam az ajtót, kiszálltam, és sírva elrohantam.
Igen. Futva-sírva! Abban a pillanatban egyszerűen ki kellett jutnom onnan.
Aztán egy mosoly, egy bocsánatkérés, és két perc alatt megnyugodtam. Utólag már tudok nevetni a jeleneten: ő üzleti ügyeket intézett, én kiszálltam az együttműködésből. De amikor ott ültem, egyáltalán nem volt vicces. És nagyon sokat számított, hogy utána nem kellett még azt is végighallgatnom, miért nem szabadott volna így reagálnom.
A hangtechnikával amúgy tényleg volt probléma: jólesett tudni, hogy legalább nem kizárólag én szorultam beállításra.
Hullámvasút a vacsoraasztalnál
De a hangulatingadozás nálam nem csak idegességből áll. Vannak napok, amikor a fellegek fölött járok. Sziporkázik az agyam, jönnek a mondatok, és olyan dolgokat írok le, amelyekről korábban nem is tudtam, hogy bennem vannak.
Aztán máskor semmi sem jó. És legtöbbször nem is másokkal van bajom, hanem magammal. Nem tetszik, ahogy érzem magam. Nem tetszik, amit csinálok. Amit nem csinálok, az még kevésbé tetszik.
Ilyenkor mindenkivel foglalkozom, csak magammal ne kelljen. Másnak segítek, más gondját hallgatom, más helyzetén gondolkodom. Nagyon hasznos tudok lenni, amikor éppen saját magamat kerülgetem. Kívülről ez még szépnek is látszik: milyen figyelmes. Igen. Főleg arra figyelek, nehogy magammal maradjak öt percre.
Néha azt gondolom, kellene egy kis lazulás. Mondjuk egy koktél. Szép pohár, jég, valami gyümölcs a szélén. Iszom egyet, kiengedek, jobb kedvem lesz. Legalábbis ezt terveztem.
Ehhez képest előfordul, hogy olyan mélyre zuhan a hangulatom, mintha a koktélhoz egy lapátot is adtak volna: tessék, áss tovább. Nem ezt rendeltem. És a testem sem úgy reagál, ahogy régebben. Az ágyban sem lesz automatikusan felszabadultabb minden attól, hogy a pohárban volt egy kis rum. A koktél megvolt, a hozzá elképzelt este elmaradt.
Ami viszont nálam szerencse: sokszor gyorsan tovább is lendülök a rossz hangulaton. Néha elég, hogy meghalljam a saját gondolataimat.
Valaki megkérdezte, mi lesz a vacsora, én pedig fejben már felosztottam a közös vagyont. Szegény ember enni szeretett volna, én meg majdnem új életet kezdtem. Ezen aztán elnevetem magam, és már indulok is visszafelé. Vacsora még nincs, de a kapcsolat megmenekült.
Voltak időszakaim, amikor hetekig, hónapokig nem voltam jól. Most ezért különösen örülök, hogy nálam sokszor hamar továbbindul a hullámvasút. Tudom, másnál ez nehezebb, és a tartós lehangoltságot nem lehet egy poénnal elintézni.
De nekem sokszor elég egy mosoly attól, aki tudja, hogyan segítsen. Igen, ugyanattól, aki három készüléket hallgat egyszerre. Néha az őrületbe kerget, aztán vissza is hoz.
Változókor. Legalább nem ragadunk le egy hangulatnál, mert az is… változik!
Szóval, kedves férfiak, remélem, ti is humorral, szeretettel és kedvesen álltok hozzá a párotok hullámvasútszerű hangulatingadozásaihoz. Néha egy ölelés kell. Néha egy bocsánatkérés. Néha együtt nevetünk azon, amin két perce még sírtam. És néha tényleg csak annyi, hogy
Nem akarod, hogy a Meta szűrje az cikkeinket? Csatlakozz a Kígyó Biciklizik Telegram-csatornájához itt! Ahol cenzúra és algoritmusok nélkül közvetlenül megkapsz minden friss cikket.
Kígyó Szatíra-Szavazás
Mi a legabszurdabb tanulság ebből a szőrtelenítő életérzésből?
humor ingerek menopauza ösztrogén párkapcsolat pszichológia publicisztika Schneider Edina változókor
Last modified: 2026.10.12.
Kapcsolódó cikkek
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés