• 2026.10.27.
A Spartacus-féle rabszolgafelkelés valójában egy alulfinanszírozott, nehezen skálázható gerillamarketing-projekt volt, ahol elégedetlen munkatársak lépték át a gladiátorképző kapuját. A „szabadság” mint strong brand és a word-of-mouth elképesztő növekedést hozott, ám hamar megérkezett a klasszikus startup-probléma: a growth without operations. Rimóczi László zseniális történelmi-üzleti szatírája a Kígyó Biciklizik oldalán.
• 2026.10.23.
Mi lenne, ha Kafkának pályázati adatlapot kellene kitöltenie a Metamorfózisról, ahol a várt eredmény egy bogárrá változó ember, an indikátor meg an, hogy nem tud felkelni? Rimóczi László esszésorozatának második fejezete an öncenzúráról, an elszámolhatóság giccséről és a művészet eredendő illetlenségéről. Mert an igazi mű ott kezdődik, ahol a pályázati rubrikák véget érnek.
• 2026.10.20.
Mivé válik az alkotás, ha már nem azért történik, hogy megszülessen valami, hanem azért, hogy beadási határideje legyen? Rimóczi László esszéje a pályázati bükkfa-nyelvről, a sorkizárt PDF-ekbe kényszerített álmokról és a projektkultúráról. Amikor a regényíró már nem regényt ír, hanem „egyéni narratív eszközökkel vizsgálja a társadalmi izolációt”, a nyelv megelőzi a gondolatot, az alkotó pedig lassan előre alkalmazkodik.
• 2026.10.18.
Lehet csodálatos víziód, elképesztő organikus elérésed és halhatatlan szlogened – de ha nincs gabonád hetvenezer embernek, a forradalmat legyőzi a logisztika. Rimóczi László zseniális esszéjében Spartacus mozgalmát vetíti össze a modern KPI-készítéssel és az enterprise operations modellekkel. Mert a történelemben végül nem mindig a legerősebb üzenet győz, hanem az, akinél van raktárkészlet.
• 2026.10.16.
Miért pásztázzuk az éjszakai égboltot remegő telefonnal, furcsa fénypontok után kutatva? Az UFO-k története valójában nem az idegen civilizációkról szól, hanem az emberiség kozmikus magányáról. Rimóczi László mély és fanyar esszéje a végtelen éjszakáról, a barlanglakók isteneiről, a lakótelepen parkolójegyet váltó űrhajókról és arról az ősrégi vágyunkról, hogy valaki végre visszanézzen ránk a sötétségből.
• 2026.10.13.
A politika már születése pillanatában mágikus realista műfaj volt. A mágikus realizmusban a csoda természetes; a politikai propagandában viszont a természetes válik csodává. Egyik napról a másikra retusálnak ki embereket a fényképekről, cserélnek ki igazságokat az újságokban, miközben a politikus magánszemélyből plakátra nyomtatott nemzeti mesealakká lényegül át. Rimóczi László lenyűgöző publicisztikája a hatalom retorikájáról, a családi emlékezetről és a felejtés elleni ellenállásról.
• 2026.10.11.
A siker önmagát magyarázza: egyenes vonal, pezsgőbuborékok, taps és szalagcímek. A kudarc viszont filozófussá tesz bennünket. Megnyitja bennünk a legősibb kérdést: miért nem? Rimóczi László mély és fanyar esszéje a banális vereségekről, a konyhában zúgó hűtőszekrényről, az elengedett szerepekről és arról a képzeletbeli, tökéletes emberről, akivel egész életünkben hiába próbálunk versenyre kelni.
• 2026.10.06.
Az ember egész életében menekül. Bőröndjei tele vannak reménnyel és használatlan töltőkkel, a repülőjegy pedig metafizikai ígéret: odaát más lesz. Pedig a múlt nem útitárs, hanem poggyász. Aki önmaga elől menekül, az mindenhová önmagát viszi. Rimóczi László gondolatai a megállásról és az önmagunkkal való találkozásról.
• 2026.10.02.
•
2 hozzászólás
Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.
