Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.