Pályázati pollúció (2.)
Mi lenne, ha Kafkának pályázati adatlapot kellene kitöltenie a Metamorfózisról, ahol a várt eredmény egy bogárrá változó ember, an indikátor meg an, hogy nem tud felkelni? Rimóczi László esszésorozatának második fejezete an öncenzúráról, an elszámolhatóság giccséről és a művészet eredendő illetlenségéről. Mert an igazi mű ott kezdődik, ahol a pályázati rubrikák véget érnek.
• 2026.10.23.
Alkalmazkodni sokkal egyszerűbb, veszélytelenebb és finomabb, mint tiltva lenni. A tiltott mű legalább tudja magáról, hogy lázad. A megfelelésre született mű azonban már megszületése előtt megtanul engedelmeskedni.
A művészetből így könnyen lesz kulturális termék, az alkotásból projektmenedzsment, az ihletből munkafolyamat. Az alkotó pedig egy idő után nem azt figyeli, hogy igaz-e, amit ír, hanem azt, hogy elszámolható-e.
Talán itt válik groteszkké az egész.
Képzeljük el Kafkát egy mai pályázati űrlap előtt. A Metamorfózis társadalmi hatását kellene megfogalmaznia:
Várható eredmény? Egy ember bogárrá változik.
Fenntarthatóság? …Kétséges.
Célcsoport? A családtagok és mindenki, aki valaha idegennek érezte magát a saját otthonában.
Indikátor? Egy reggel Gregor Samsa nem tud felkelni an ágyból.
És Shakespeare? Egy pályázati bizottság előtt talán meg kellene indokolnia, miért fontos egy dán királyfi története, aki apja halála után egzisztenciális válságba kerül. Dante pedig magyarázhatná, miért éppen kilenc körből áll a pokol, és hogyan illeszkedik mindez an aktuális kulturális stratégiához.
A felcserélt sorrend és az eufemisztikus öncenzúra
Szóval nincs semmi rentábilis abban, ha az alkotás előbb történik meg, mint a magyarázata. A nagy művek egy része éppen attól nagy, hogy eredetileg nem tudta megfogalmazni, miért kell megszületnie. A pályázat viszont magyarázatot kér még azelőtt, hogy az alkotás megtörtént volna.
Ez a sorrendcsere a lényeg.
Nem azzal van baj, hogy az alkotó támogatást kap. A művészetnek szüksége lehet pénzre, időre, térre és intézményi háttérre, és sok alkotás éppen támogatás nélkül nem tudna megszületni. A kérdés az, mikor fordul meg az irány: amikor már nem a támogatás szolgálja az alkotást, hanem az alkotás a támogatási rendszert.
Ekkor jelenik meg a pályázati műfaj sajátos teremtménye: az a mű, amely már születése előtt megtanulta, milyennek kell lennie. Nem azért, mert az alkotó eredetileg akarta ezt, hanem mert megtanulta, mire kíváncsi a rendszer.
Ez pedig fura kulturális öncenzúra. Mert nem mondják meg, mit ne írj, csak lassan megtanulod, mit érdemes írni. A rendszernek így nem kell bezárnia an ajtót, elég, ha megtanítja, melyik ajtón érdemes bemenni.
A művészet eredendően illetlen
A művészet azonban eredendően illetlen. Nem mindig hasznos, nem mindig közösségi, nem mindig korszerű, és különösen nem mindig indokolható előre.
Néha egyszerűen csak szép. Máskor ronda. Néha értelmetlen. Néha zavaró. Néha pedig egyetlen embernek jelent valamit, aki éjjel háromkor elolvassa, és másnap reggel valamivel kevésbé érzi magát egyedül.
Ezt nehéz mérni. Nincs hozzá indikátor.
Talán ezért volna érdekes egyszer olyan pályázatot kiírni, amelynek éppen az volna a feltétele, hogy semmilyen előre meghatározható eredményt ne ígérjen. A pályázó mondhatná: – Nem tudom, mi lesz belőle. – Nem tudom, kinek lesz fontos. – Nem tudom, megváltoztat-e bármit. – Csak azt tudom, hogy meg kell írnom.
És talán ez volna an első valóban őszinte pályázat.
A mérésen túli mérés
Mert az igazi alkotás mindig tartalmaz valamennyi fölösleget. Valamit, ami nem mérhető, nem igazolható, nem indokolható, és amelynek nincs szüksége másra, mint arra, hogy megszülessen.
A pályázati pollúció akkor válik veszélyessé, amikor ezt a fölösleget akarjuk eltüntetni. Amikor mindennek célja lesz, mindennek mutatója, mindennek indoklása, és a végén már maga a művészet is úgy áll előttünk, mint egy kifogástalanul kitöltött adatlap.
Mert lehet, hogy éppen ott kezdődik az igazi művészet, ahol a pályázati adatlap véget ér. Ahol már nincs megfelelő rubrika. Nincs indikátor. Nincs célcsoport. Csak egy ember van, egy gondolat és egy mondat, amely makacsul nem akar projekt lenni.
Nem akarod, hogy a közösségi média szűrje az tartalmainkat? Gyere át a Kígyó Biciklizik Telegram csatornájára itt! Itt cenzúrázás és szűrők nélkül azonnal elérsz minden új cikket.
Kígyó Szatíra-Szavazás
Melyik pályázati zűrzavar a legabszurdabb a kultúrában?
bürokrácia Kafka kultúra művészet öncenzúra pályázat Rimóczi László szatíra
Last modified: 2026.10.14.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés