• 2026.10.26.
Ötvenkét évesen, túl a kötözött sonka korszakon és a levegőtlen szorítóharisnyákon, Schneider Edina rájött: az öltözködés tanulható. Önironikus, felszabadító írás a változókori izzadásról, a próbafülkés hasbehúzásról és arról a ruháról, amit vacsora és desszert után sem kell kigombolni.
• 2026.10.22.
Magyarország szobájában még be vannak húzva a függönyök, de a fésülködőasztalra felkerül egy kristálygömb, amely összeköti a külvilággal. Közben a sármőr kordonok mögé zárja az ötvenhatos ünnepet, és tombolva utasítja vissza a saját orvosát. Schneider Edina allegorikus sorozatának legújabb, fordulatos és megrázó fejezetei.
• 2026.10.19.
Ötvenhárom évesen csillogó miniruhában, negyven kilóval kissebb kiadásban tündökölni a vacsoraasztalnál csodálatos dolog. De miért szégyelljük kimondani, ha a nagy fogyáshoz gyógyszeres segítséget kaptunk? Schneider Edina fanyar és mélyen empatikus írása az Ozempic-korszakról, a társadalmi figyelmesség elvontságáról, a szolidaritásról és arról, miért ne adjunk elő hiányos történeteket követendő receptként a sorstársainknak.
• 2026.10.15.
Magyarország délután is alszik. Az elküldött követek, a fel nem bontott levelek és a szándékosan félreértelmezett szövetségesek árnyékában a Sármőr szilárdan fogja a hatalmat. Amikor az Öreg Mester orvost küld a palotába, a Sármőr apparátusa azonnal falat von köréjük. Ám mielőtt a doktort is elküldené az udvarmester, megszületik a suttogott üzenet: „Mondja meg, hogy nem én zártam be a kaput.” Schneider Edina felkavaró, lélektani publicisztikája a diplomáciai elszigetelésről és an igazság utolsó nyomairól.
• 2026.10.14.
Van az a férfi, aki szerint a válással a nő elköltözhet, de a rendelkezési jog nála marad. Amikor a volt feleség boldog, a sértett exférj hatalmi eszközökkel és fenyegetéssel üzen az új társnak: „mennie kell”. Schneider Edina tűpontos publicisztikája a magánéleti nárcizmusról, a politikai köntösbe bújtatott személyes bosszúról, az apaság valódi felelősségéről és arról, miért nem lehet egy egész országra kiszervezni a saját sérelmeinket.
• 2026.10.12.
Van az a mondat, amivel még egyetlen ideges embert sem nyugtattak meg: „Nyugodj meg.” A változókorban a hangulat olyan, mint egy elszabadult hullámvasút. A csendes fülkében ordító gyerekek, a kihangosított francia konferenciahívás elől sírva elrohanó autóút és a vacsora miatti vagyonmegosztás gondolata mögött ott rejlik a szenzoros túlterhelődés nyers valósága. Schneider Edina fanyar, végtelenül őszinte írása a menopauza hangulatingadozásairól, a párkapcsolati türelemről és arról, miért érdemes néha csak simán lehalkítani azt a telefont.
• 2026.10.08.
•
2 hozzászólás
Amikor egy felzaklató levél és egy titkos hangfelvétel gyanúja kerül az asztalra, a Sármőr nem érvel, hanem gondoskodva elszigetel. Átfogalmazza a valóságot, elviteti a külvilágra rálátást biztosító Mindentudó Gömböt, és tömlöcbe záratja a levelet átadó őrt. Magyarország pedig lassan megtanulja: ha életben akar maradni ebben a fojtogató szeretetben, egyetlen biztonságos mondata sem maradhat – csak az az arc, amit elvárnak tőle.
• 2026.10.05.
A hajam hullik, az állam virágzik. Fent növesztünk, lent irtunk – csak el ne keverjem az időpontokat! Schneider Edina kíméletlen őszinteséggel, tízszeres nagyítós tükörrel és sok öniróniával mesél a menopauza elhallgatott apróságairól. Hátha valaki olvasás közben megkönnyebbül: „Na jó, nem csak én állok csipesszel az ablakban!”
• 2026.10.03.
Attól, hogy valakit bilincsben látunk, még nem kerül étel az asztalra. A vérszomjban az a nyomasztó, hogy már nem az számít, mi lesz jobb nekünk, hanem az, hogy mi lesz rosszabb annak, akit gyűlölünk. Gondolatok a kárörömről és a Bohóckirály kényelmes közönségéről.
