A szerzők ezen az oldalon nem udvari tollnokok, nem hangulatfelelősök és nem óvatos magyarázók. Azért vannak itt, hogy kimondják, amit a közbeszéd elken, amit a hatalom elhallgat, és amit a kényelmes többség inkább nem akar észrevenni.
„A valóságot nem lehet harmincnapos részletekben előfizetni a Netflixen.”
Húsz éve garázdálkodik az internet világában fejlesztőként és tanácsadóként, ma pedig a KOMP Média tulajdonosaként tevékenykedik.
Marketing- és AI-specialista.
Mindezek mellett elhivatott hobbista író és kíméletlen társadalomkritikus. Éveken át a közösségi média sterilre nyírt, algoritmussal fésült gyepén nevelte gondolatait, ám amikor a virtuális tér kordonjai már a mondatok szabad légzését veszélyeztették, úgy döntött: ideje saját terepre költöztetni a vitriolt.
Nem hisz a Bohóckirályoknak szentelt figyelemben, sem a globális apátia hirdetési felületeiben. Az online konformizmus helyett a tiszta szó, a maró irónia és a magas irodalmi igényű reflexiók mellett kötelezte el magát. Számára az írás diagnózis: látlelet egy olyan korról, ahol a bürokrácia és a kispolgári álszentség mindennapi valósággá lett.
A kígyó biciklizik megalapításával egy olyan cenzúramentes, szabad szellemi kikötőt hozott létre, ahol a gondolatok nincsenek patikamérlegen mérve, és ahol a kígyó bátran felül a biciklire, hogy sziszegve hajtson át a rögvalóság kordonjain.
Író, műfordító, szerkesztő…
…és örök nyelvtanuló, tanár, két lábon járó ex-érettségi tétel kortárs magyar irodalomból. A Merkúr jegyében született, és asztrológiai flepnije van arról, hogy üzeneteket hoz-visz menny, föld és pokol között. Szerette volna jobban szeretni a nőket, de rájött, hogy a szavak sosem lesznek hűtlenek hozzá, a nőkkel ellentétben. És utódokat sem nemzett, hanem csak novellákat és regényeket szült. A művek sosem beszéltek vissza, csak csendben nődögéltek, és – valószínűleg – hiú reményei szerint sosem halnak meg. Abban az életkorban kezdett írni, amikor az Emberfia meghalt. Már ebben is a klasszikus mintát követte. Viszont életművén végighúzódik a klasszikusnak, a hagyományosnak és az újításnak, az úttörésnek az örök kettőssége. Írásainak magassági eleme a merkúri derű és virgoncság, mélységi eleme a szaturnuszi bölcsesség és borongás. Írásaiban tehát egyesíti a kelő és lenyugvó nap hangulatát – és néha, reményei szerint, egyes mondatai elidőznek a zeniten is.
Patrióta lélekfürkész
„Az emberi lélekhez nincs előre megírt használati utasítás. Pedig sokaknak nem ártana, ha a saját maguk által firkált, kusza jegyzeteket egyszer végre végigolvasnák.”
Bölcsész végzettségű terapeuta, jelenleg Svájcban él.
Ayurvéda-terapeuta, Life és Menopauza Coach, hipnoterapeuta. Emberek titkainak türelmes fülű őrzője és kérdések feltevője. Tanácsot csak akkor ad, ha nagyon muszáj – mert az észosztást kifejezetten utálja. Inkább addig kérdez, amíg az ember maga jön rá arra, amire rá kell jönnie.
Több mint három évtizede hallgatja mindazt, amit az emberek nem mondanak el a családjuknak, a barátaiknak, a párjuknak – és néha még saját maguknak sem.
Segítő, immár 32 éve.
Az írás számára megfigyelés, feldolgozás és időnként társadalmi boncasztal. Nem ígéri, hogy megmondja, hogyan kell élni, de mer kellemetlen kérdéseket feltenni.
Hiába él távol, a hazája mindig közel maradt hozzá.
...Íróféle.
„Az ember életműve mindig egy kicsit olyan, mint egy IKEA-szekrény: az alkotó végig biztos benne, hogy tudja, mit épít, a végén mégis marad néhány csavar, melyek rendeltetését senki sem tudja megmagyarázni.”
Budapesten él, ám nem könnyű teljes bizonyossággal
eldönteni, hogy spirituális humorista, kritikus, újságíró, forgatókönyvíró vagy csupán olyan ember, aki túl
sokat olvasott, és ennek maradandó következményei lettek. Elsősorban az abszurd humor természetes
élőhelyén figyelhető meg. Működésének lényege, hogy olyan jelenségeket vesz komolyan, amelyeket
mások nevetségesnek tartanak, és olyan dolgokon nevet, amelyeket a társadalom többnyire ünnepélyes
arccal kezel. E sajátos alkalmazkodási stratégia miatt időnként összetévesztik egy szatirikussal, holott
inkább régész: gondosan lekaparja a hétköznapokról a józan ész vékony vakolatát, hogy megmutassa az
alatta megbúvó képtelenséget.
Foglalkozás nélküli gyors- és gépkocsirakodó
„Aki a tömeggel tart, az a tömeg sorsára jut. Az igazság mindig magányos, és ritkán elegáns.”
Nem azért jöttem, hogy szeressenek, és végképp nem azért, hogy igazat adjak a pillanatnyi korszellemnek. A nevem nem egy anyakönyvi kivonat, hanem egy módszer. Egy olyan szellemi szűrő, amely makacsul ellenáll a digitális ugar zajának, a kollektív politikai hisztériának és a giccses megváltó-várásnak.
Nem találsz meg a Facebook névtelenségében, és nem fogok neked udvarolni a lájkokért. Én a Kígyó belső körének írok. Azoknak, akik eltartott kisujj helyett valódi polgári tartással élik az életüket, akik értik a szatírát, és akik nem ijednek meg, ha a tükörképük néha visszanéz.
Láttam bukni zseniket a saját gőgjük miatt, és láttam felemelkedni kávéházi potyalesőket, akik elhitték, hogy a drága ruha és a hangos cinizmus már államférfivá teszi őket.
Közéleti megfigyelő, alkalmi ember.
„Nem az a baj, hogy mindenkinek van véleménye. Hanem hogy egyre többen emlékez-nek is rá.”
Malde nem újságíró. Legalábbis hivatalosan nem. Nem rendelkezik újságírói diplomával, sajtóigazolvánnyal, politikai kapcsolatokkal, és arról sincs tudomása, hogy pontosan mikor vált közéleti szerzővé. 37 éves, közgazdász végzettségű bukott stand up-os és népi mesemondó, aki egy reggel egyszerűen arra ébredt, hogy már megint van véleménye.
Azóta ír.
Leginkább arról, amihez elvileg nem ért, viszont mindenki más nagyon ért hozzá. Politika, társadalom, kultúra, közélet, közbeszéd és a közbeszéd közben keletkező közérzet. Különösen érdekli az a pillanat, amikor egy teljesen értelmetlen mondatból hivatalos álláspont lesz, majd néhány nap alatt nemzeti minimum.
Malde nem hisz az objektivitásban, de törekszik rá, hogy legalább időnként objektíven lássa, mennyire nem sikerül neki valami. Írásainak fő témája az ember és az a különös intézményrendszer, amelyet az ember maga köré épített, majd évtizedekig próbálja megfejteni, hogy miért működik ilyen rosszul. Szerinte a bürokrácia tulajdonképpen társadalmi költészet, amit sajnos prózában írnak.
Malde kedveli a tényeket, de még jobban kedveli azt a pillanatot, amikor a tények és a valóság között váratlanul megjelenik egy harmadik szereplő: a magyarázat. Nem akar senkit meggyőzni. Ez alól kivételt képeznek azok a helyzetek, amikor nagyon szeretne valakit meggyőzni, ilyenkor azonban inkább úgy tesz, mintha csak kérdezne. A közéletet ezért nem kommentálja, hanem addig figyeli, amíg az magától kommentárrá nem változik.
Író, újságíró
Újságíró, szerkesztő, egyetemi oktató és örök kíváncsi. Munkája során a média, a társadalom, a tudomány és a kultúra összefüggéseit kutatja, szabadidejében a kertjét gondozza és a macskájának hódol. Utóbbi szenvedélye okán a világpolitika prominens cicaszereplőinek történéseit is követi – így nála a macskák nem félnek a kígyótól.