Szerző: Hortolányi Gábor

A mozi ingyen van, a popkornt a nép fizeti

A mozivásznat nem lehet megenni, a vörös szőnyegből pedig nem lehet tüzet rakni télire. Radnai Márk szerint a politika csupán „értékes filmszínház”, ahol a közösségi médián keresztül tartják fenn a tömeg vérszomját. De miből fogunk élni, amikor a lámpákat felkapcsolják, és a büfében már nem fogadják el a tapsot? Tűéles, fanyar reflexió a látványpolitika mögött rejlő fojtogató valóságról.

Tovább olvasom

A mérgezett kút

A kocsmapultnál még akadnak, akik úgy szorongatják a reményt, mint az utolsó felvizezett sörüket. Azt hiszik, az Új Király majd lenyugszik, de Manír tudja: a kobra nem lesz házimacska attól, hogy teleette magát. Ha a csúcson a brutalitás és a gúny a törvény, a mocsok lefolyik a buszmegállókba, a sarki közértbe és a családi asztalhoz is. Tűéles, megrázó és fanyar látlelet a társadalom szétrohadásáról, a fertőző gyűlöletről és a Sötét Jövő forgatókönyvéről.

Tovább olvasom

Az online cenzúra és a független magyar hangok elnémítása

A globális kitettség és a neoliberális Az algoritmusok által vezérelt elnémítás és az árnyékkitiltás nem összeesküvés-elmélet, hanem a digitális nyilvánosság rögvalósága. A Széljegyzet elemzése a független magyar hangok elhallgattatásáról, a technológiai óriások cenzúrájáról és a saját platformok kiépítésének létfontosságáról.gazdasági dogma csődöt mondott a magyar vidéken. A kistelepülések kiszolgáltatottsága nem törvényszerűség, hanem a helyi erőforrások feladásának következménye. A Széljegyzet elemzése a gazdasági szuverenitásról, a regionalizmusról és a helyi piacok újjáépítéséről.

Tovább olvasom

A posványon túl

A vízfejű központosítás illúziója bomlik: miközben a fővárosi szalonokban elhasznált klisék felett disputálnak, Székesfehérvártól Szegedig és Pozsonyig ébred a vidéki szellemi ellenállás. A Széljegyzet legújabb elemzése a helyi közösségek gerincéről, a digitális szuverenitásról és a Kárpát-medencei független hálózatokról.

Tovább olvasom

A labdaszedő

A politikai aréna legszebb illúziója, hogy a küzdelem valódi. A lelátóról úgy tűnik, mintha életre-halálra menne a játék, ám a színfalak mögötti klubhelyiségben ugyanabból a közös kasszából fizetik a tagdíjat. De mi történik akkor, amikor a pálya széléről, guggolásból figyelő labdaszedő hirtelen elhiszi, hogy szimpla gőgből és az ütő utáni régi vágyakozásból is megnyerheti a meccset? A hierarchia vastörvényei és a mély víz gyorsan kijózanítják az embert. A számlát pedig, mint mindig, a közönség fizeti.

Tovább olvasom

A digitális rabszolgaság vége – Miért kell emberileg is kivonulnunk a közösségi médiából?

Hortolányi Gábor kíméletlen szakértői látlelete a modern digitális térről. Miközben a nagy tech-platformok harmadmillió megtekintésért mindössze 36 forintot fizetnek, a valódi tragédia a generatív mesterséges intelligencia (LLM-ek) szülte szeméttenger és a közösségi média lélekromboló, manipulatív hatása. Erre épült rá a magyar vállalkozókat lehúzó kókler marketingesek iparága. A KOMP Média és a Kígyó Biciklizik ezért felborítja az asztalt: kivonul a zajból, és közösségi finanszírozással, valódi újságírással épít független várat. Ma megnyílik a belső kör a támogatók előtt. Lépjen ki a mocsárból, tartson velünk!

Tovább olvasom

A mindig gödörben lévő építőipari próbálkozók

Hortolányi Gábor kendőzetlen látlelete a magyar építőipar és társadalom mélységeiről. Miközben a NER-közeli beruházók pénzfürdőket építenek, a kivitelezési láncolat alján silány szakik dolgoznak éhbérért, a bonyolult munkagépeket pedig még mindig kádári reflexekkel, rozsdás tízes kulccsal „javítják”. A legális, nettó 400 ezres fizetés mögött kőkemény matematika áll: egymillió forint az alaptét havonta, munkavállalónként. Amíg a parlamentben a Bohóckirály vezényli a méregdrága cirkuszt, addig az ország fizikai alapjai rohadnak le. A kiút nem az olcsó kókler, hanem a valódi produktum megbecsülése.

Tovább olvasom