Közbevetés

Az első és talán legfontosabb az, hogy soha nem alacsonyodhat le arra a szellemi színvonalra semmilyen esetben sem a magyar patrióta oldal, ahonnan Magyar Péter szavazói jöttek. Még akkor sem, ha Magyar Péter szavazói nagyon sok helyről jöttek. A bohóckirály, aki igazából inkább csak egy beteges ripacs, ugyanis a gyűlöletet használta fel arra, hogy elorozza az országot. Ám mindezt egy „demokratikus” választáson tette, úgy, hogy azt a volt kormánypárt vezetője elismerte. Azaz nincs itt semmi látnivaló. Persze nagyon is van! Csak kérem, tessék jobban figyelni, és teljesen felesleges pótcselekvésekbe nem kéne belemenni.

Mert most azt látjuk, ahogy éppen tévutakon járva próbálja a lóba visszaimádkozni a szart néhány lelkes aktivista, miközben azok, akik veszteseket csináltak belőlük, kussolnak. Kibaszottul kussolnak.

Éppen az zajlik, hogy miközben ők felkészülnek a nyári szabadságolásokra, néhány biztató odakacsintás mellett kegyesen engedik, hogy a lelkes – és gyűlölettel teli – tömeg kikaparja nekik újra a gesztenyét. És ha jól belegondolunk, ez a tömeg ebben a tekintetben semmiben nem különbözik a Bohóckirály volt tömegétől, akik most kéjesen önkielégülnek, amikor arról van szó, hogy bárkit, bárhonnan kirúgnak. Az ő esetükben a gyűlölet győzelme tombol, míg a másik csoportban a gyűlölet félelme őrjöng. Nincs nagy különbség.

Beszéljünk nyíltan. Bármilyen megmozdulás – ami nem történelmi emlékezés – kb. annyit ér jelen pillanatban, mintha lóval kezdenél el telefonálni. Értem én, sőt támogatom azt, hogy a jelenlegi miniszterelnököt és politikai bűntársait minél hamarabb le kell váltani, de nem pótcselekvésekkel!

Egyetlen út van: a valódi és tényleges újraszerveződés.

Méghozzá teljesen civil alapon, mert senki nem fog segíteni. Valódi segítség nem lesz. Meg kell érteni, hogy a Bohóckirály csak úgy nyerhette el a hatalmat, hogy a bukott hatalom mögül kihátrált a támogatóinak egy bizonyos része. Méghozzá nem is akármelyik része. A társadalomra legkártékonyabb része.

A hétvégét volt szerencsém egy magyarországi wellnesshotelben tölteni. Most azzal nem gyarapítanám a karakterek sorát, hogy olyan teltház volt, amilyet évek óta nem látott szerintem a vendéglátóipar. Arra sem sok időt pocsékolnék, hogy a többezer forintos Aperol spritzet úgy itták, mintha egy ingyenes ásványvíz-bemutatón lettünk volna, nem pedig fizetni kellene érte. Arról csevegnék kicsit, hogy ülök kussolva a medencében. Nem hallgatózom, de esélytelen nem hallgatnom, ahogy a láthatóan műanyagdzsentri osztja az észt, hogy miért kellett leváltani a királyt. Még egyszer felhívnám a figyelmet, hogy egy olyan szállodában vagyunk, ahol egy éjszaka egy átlag magyar embernek egyheti nettó fizetésébe kerül, és ebben nincs benne a fogyasztás. Nos, azért kellett a Királyt leváltani, mert nem hagyták létezni a népet. A nyomor és az éhhalál szélére taszították őket.

Másnap derült ki, hogy ez a műanyagdzsentri valójában egy középkategóriás, középparaszt vállalkozó, akinek a nagy nyomorban azért futja Mercedesre, hosszú hétvégére és jól láthatóan mindenre is.

Az sajnos már régi észrevételezésem, hogy Magyarországon pénzt nem feltétlenül ésszel kell és/vagy lehet keresni…

És hogy miért ez a közbevetés? Több okból.

Egyrészt szeretném kérni, hogy pótcselekvésekbe ne menjetek bele, mert mint tudjuk, széllel szemben pisálni…

Aztán érdemes azon is elgondolkodni, hogy mennyire lehetett züllött – vagy soha fel nem épített – az a közösség, amelyik – mondjuk ki, ne szépítsük – odaszart, ahonnan evett.

És ami a legfontosabb: újra kell szerveződni, de itt nagyon kevés lesz a spontán megmozdulás, meg az, hogy „a miénk az erkölcsi igazság”.

A többit majd a Manír folytatja.

Tényleg érdekel tisztelt Olvasó, hogy neked erről mi a vélemnyed!

Érdemes e Mikrotüntetésekben elforgácsolódni – még akkor is, ha fontos kérdésekről van szó! -, vagy az enegiákat inkább az újra, vagy végre a valódi megszerveződésre kell fordítani?