A hazai politikai porondon a legolcsóbb árucikk mindig is a függetlenség volt. Nemesnek és szabadságharcosnak lenni csak addig kifizetődő, amíg a kamerák előtt lehet pózolni. Amint megérkezik a politikai valóság, a háttérben azonnal megnyílik a pult, a szuverenitásnak pedig kiderül az eladási ára. Elég néhány ígéret, egy jól jövedelmező pozíció vagy a távoli kontroll, és a büszke harcosok máris sorban állnak a kasszánál. Amint fizetni kellene a szuverenitás eladási árát, a zsebükben hirtelen csak a kussolás aprópénze zörög. A kiárusított függetlenségért cserébe pedig nem marad más, csak a bábok csendje.

A belvárosi luxuskávézók 4200 forintos, „etikus forrásból származó” kézműves paradicsomsalátája mögött a városi ember naiv, fuvolaszós illúziói állnak. A maró szatíra lerántja a leplet a bio-marketingről, és bemutatja a nyers valóságot: Józsi bát, a rozsdás MTZ traktort és a kizsákmányoló piacot. Mi történik, ha a felvásárló csak a termény értékének harmadát fizeti meg? Józsi bá sajátos módszerrel biztosítja a valódi bio-minősítést. A Glossza rovat kíméletlen írása a fogyasztói álszentségről. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.