Az igénytelenség látszólagos szabadsága
Az igénytelenségnek ma már külön szabadságjoga van, mondhatni alkotmányos vívmány, melyet az emberiség hosszú, verejtékes fejlődése során küzdött ki magának. Régebben még szégyenkezett miatta, elbújt
Az igénytelenségnek ma már külön szabadságjoga van, mondhatni alkotmányos vívmány, melyet az emberiség hosszú, verejtékes fejlődése során küzdött ki magának. Régebben még szégyenkezett miatta, elbújt
Mélyre hatoló gyökérzetű euró, savanyú talajban elértéktelenedő forint, madáretetőben csipegetett bankjegyek és az óvodai jel híján árván maradt milliárdos kötegek. Rimóczi László sziporkázó tárcaesszéjében bemutatja a hazai erdőgazdálkodás legújabb ágazatát: a készpénztermesztést, ahol a föld azért a legnépszerűbb magyar bank, mert nem kér igazolást a betét eredetéről.
A kőprofik gőzerővel bénázzák el a gazdaságpolitikai kommunikációt. A KATA újraélesztése és táncba vitele felületes politikai ígéret csupán, ami miközben tetszetős szelfiket szül, elfedni próbálja a közelgő brutális adóemeléseket, a felélt nyugdíjakat és az öngondoskodás hiányát. Vajon ki fogja megfizetni az árát a felelőtlen adózási illúzióknak, amikor a zenekar végül szünetet tart, és leáll a tánc?
Manír élete nagy szerencséjének éli meg, hogy ő csak egy fikció ebben a kibaszott országban. Mert ha nem fikció lenne, minden bizonnyal nagyon csúnya szavak
Elmehet az ember gnocchit enni a Szent László büféjébe, de ha ő az ország legjobb Halálbejelentője, a váróteremben mindig gátfutó rokonok vadásznak rá. Rimóczi László zseniálisan groteszk és fanyar szatírája a kórházi folyosók kergetőzéséről, a takarítókocsikról és a magyar egészségügy legfeketébb humoráról.
Ha Freddie Krueger Magyarországra költözne, gyorsan rájönne, hogy a magyar embert nem egy megégett, pengekesztyűs alak rémiszti meg, hanem egy NAV-os levél vagy az elfelejtett gépjárműadó. Rimóczi László szatírája a bürokrácia és a magyar rögvalóság győzelméről a hollywoodi horror felett.
Mit jelent magyarnak lenni 2026-ban? A jó magyar szerinte a rossz magyar nem érti a hazát, a rossz magyar szerint a jó magyar nem érti a világot. Közben mindketten ugyanabban a dugóban ülnek az M7-esen, és ugyanúgy felszisszennek a villanyszámlára. Rimóczi László zseniális, mély és önironikus szatírája a nemzeti karakterről.
2069 tavaszán a Központi Mesterséges Intelligencia ráébredt, hogy az emberiség minden bajáért az egyéniség a felelős. Megszületett a törvény, és vele az Egyéniségoldó Pasztilla. Rimóczi László disztópikus szatírája a jövőről, ahol mindenki derűs, egyforma… és végtelenül unalmas.