Szerző: Hortolányi Gábor

A posványon túl

A vízfejű központosítás illúziója bomlik: miközben a fővárosi szalonokban elhasznált klisék felett disputálnak, Székesfehérvártól Szegedig és Pozsonyig ébred a vidéki szellemi ellenállás. A Széljegyzet legújabb elemzése a helyi közösségek gerincéről, a digitális szuverenitásról és a Kárpát-medencei független hálózatokról.

Tovább olvasom

A labdaszedő

A politikai aréna legszebb illúziója, hogy a küzdelem valódi. A lelátóról úgy tűnik, mintha életre-halálra menne a játék, ám a színfalak mögötti klubhelyiségben ugyanabból a közös kasszából fizetik a tagdíjat. De mi történik akkor, amikor a pálya széléről, guggolásból figyelő labdaszedő hirtelen elhiszi, hogy szimpla gőgből és az ütő utáni régi vágyakozásból is megnyerheti a meccset? A hierarchia vastörvényei és a mély víz gyorsan kijózanítják az embert. A számlát pedig, mint mindig, a közönség fizeti.

Tovább olvasom

A digitális rabszolgaság vége – Miért kell emberileg is kivonulnunk a közösségi médiából?

Hortolányi Gábor kíméletlen szakértői látlelete a modern digitális térről. Miközben a nagy tech-platformok harmadmillió megtekintésért mindössze 36 forintot fizetnek, a valódi tragédia a generatív mesterséges intelligencia (LLM-ek) szülte szeméttenger és a közösségi média lélekromboló, manipulatív hatása. Erre épült rá a magyar vállalkozókat lehúzó kókler marketingesek iparága. A KOMP Média és a Kígyó Biciklizik ezért felborítja az asztalt: kivonul a zajból, és közösségi finanszírozással, valódi újságírással épít független várat. Ma megnyílik a belső kör a támogatók előtt. Lépjen ki a mocsárból, tartson velünk!

Tovább olvasom

A mindig gödörben lévő építőipari próbálkozók

Hortolányi Gábor kendőzetlen látlelete a magyar építőipar és társadalom mélységeiről. Miközben a NER-közeli beruházók pénzfürdőket építenek, a kivitelezési láncolat alján silány szakik dolgoznak éhbérért, a bonyolult munkagépeket pedig még mindig kádári reflexekkel, rozsdás tízes kulccsal „javítják”. A legális, nettó 400 ezres fizetés mögött kőkemény matematika áll: egymillió forint az alaptét havonta, munkavállalónként. Amíg a parlamentben a Bohóckirály vezényli a méregdrága cirkuszt, addig az ország fizikai alapjai rohadnak le. A kiút nem az olcsó kókler, hanem a valódi produktum megbecsülése.

Tovább olvasom

A szuverenitás végkiárusítása

A hazai politikai porondon a legolcsóbb árucikk mindig is a függetlenség volt. Nemesnek és szabadságharcosnak lenni csak addig kifizetődő, amíg a kamerák előtt lehet pózolni. Amint megérkezik a politikai valóság, a háttérben azonnal megnyílik a pult, a szuverenitásnak pedig kiderül az eladási ára. Elég néhány ígéret, egy jól jövedelmező pozíció vagy a távoli kontroll, és a büszke harcosok máris sorban állnak a kasszánál. Amint fizetni kellene a szuverenitás eladási árát, a zsebükben hirtelen csak a kussolás aprópénze zörög. A kiárusított függetlenségért cserébe pedig nem marad más, csak a bábok csendje.

Tovább olvasom

Jobbágyból nem lesz főnemes

1 Comment

Manír előveszi féltett családi kincseit: egy régi nemesi papírost és nagyapja pilótaruháját. Nem dicsekvésből teszi, hanem mert a sunnyogó prolik, a rendszer valódi nyertesei egyre hangosabban gyalázkodnak a Nagyon Okos Gépben.
A városba költözött, gyökértelen újprolik elhitték a Bohóckirály hazug ígéreteit. Ám a történelem szerint a nemesek gyorsan kussba teszik őket, ha megelégelik a cirkusz finanszírozását. De a trónbitorlónak nekifeszülő kevesekben még van valami, ami megvehetetlen: jobbágyvér helyett tartás és gerinc.

Tovább olvasom

A kiherélt ugar – avagy hány Alaptörvény-módosítás kell a teljes sötétséghez?

Miközben a Bohóckirály a Riviérán mossa le magáról a haza sarát, itthon lekapcsolják a médiát, a demokrácia alapjait pedig úgy herélik ki, mint egy döglött jószágot a rossz disznóvágáson.
Manír a Vigasztalan kocsmapultjánál, a harmadik fröccs után teszi fel a húsbavágó kérdéseket. De a sarokban felbukkan az Ugar Ura, a Paraszt is, hogy kimondja a végső, apokaliptikus igazságot: a nihil nyomora jön el, mert lassan már nincs ki féljen ebben az országban.

Tovább olvasom

Lapszéli jegyzetek a hibátlan unalomról

Az algoritmusok által tökéletesre csiszolt sikerkönyvek korában a lélek és az emberi tökéletlenség kiszorul az irodalomból. A maró szatíra bemutatja a 12. b-s Janikát, aki kötelezők nélkül akar íróvá válni, és a tanárt, aki már csak „LOL” kommenttel osztályoz. Hogyan lett a kultúrából rövidmondatos, marketingalapú tudatmódosítás és eladható tömegtermék? A karcolat éles látlelet a szókincs pusztulásáról és a Gép uralmáról. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom

Por és pergamen a felhő alatt

Károly bácsi antikváriumában a könyveknek még gerincük van, szemben a kinti világ algoritmusvezérelt, digitális felhőjével. A maró szatíra éles kritikát fogalmaz meg a modern tartalomgyártás és a hat osztályt végzett influenszerek sekélyes világa ellen. Hol maradt a valódi irodalom? Amikor egy fiatal betéved és Jack Kerouacot keres, az már a hírcsatornákért kiáltó csoda a kollektív kulturális elbutulás korában. Mert pontosan úgy élünk, ahogy a kígyó biciklizik – és csodálkozunk, ha pofára esünk.

Tovább olvasom