Még csak kedd van, de Abszurdisztán már csúcsra járt.

Az, hogy egy miniszter nő a közös mosdón a folyosón szeret szarni 2026-ban, pusztán csak igényesség és szocializáció kérdése, ahogy az is, hogy nőként úgy öltöznek, hogy igény van a burkára, erős igény. Nem, nem vallási, esztétikai alapon. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hölgyek nem kiváló szakemberek, csak az a baj, hogy meg is szólaltak. És akkor azért kérdésessé vált az elvárható kommunikációs készség hiánya is. És még csak kedd van. Persze közben Paks újra termel, amit majd tankönyvekben tanítanak, mint megtudhatjuk, és újabb nagyszerű divatképek készültek Mohácson a Bohóckirályról. Mi fontos volt még, amíg betegeskedtem? Kb. mindegy is. Mert naponta le lehet írni a legfontosabbat: a csőcselék még mindig azt az illúziót kergeti, hogy itt az ideje az akasztásoknak, de minimum a nyilvános megszégyenítésnek, bilincsbe verve elvinni a fideszeseket, mert loptak. Egy apró kis probléma azért van ezzel. Úgy hívják, bizonyítékok és bizonyíthatóság. Az új ÁVH felkészült vezetője is kijelentette, hogy a városi legendákból szőtt állításokhoz maximum egy jelentéktelen összeget tud majd hozzárendelni hat év alatt. Ami azért komoly optimizmusra ad okot. Már a hat év. legalábbis ami a hivatali idejét illeti. Mert az nem egy kormányzati ciklust jelent, hanem másfelet. Erre nézve pedig vannak erős kétségek. Jelen állás szerint a Bohóckirály királysága úgy jövő tavaszig fogja kihúzni, attól függően, mennyire lesz kemény a tél, és Orbán mikor adja ki rá a kilövési engedélyt, amikor is Putyin emberei elzárják a gáz- és olajcsapokat. És akkor lesz gáz. Illetve nem lesz, ezért lesz.

De ma még ezen csak röhögnek a Bohóckirály alattvalói. Ma még nem zavarja őket, hogy nem 480 lett az üzemanyag és egy szimpla szendvics 35%-ot drágult, hogy ugyanaz az 55 Ft a támogatott gyógyszerek árából eltűnt, de a támogatott gyógyszerek köre meg csökkent. Ezek ugyan már fájnak, de az ostobaság és a büszkeség még jobban bennük él, mint a beismerés felismerése, hogy hülyék voltunk, és az esély sem olyan nagy arra, hogy a jövőben ebben változás áll fenn.

A fiatalság pedig még mindig abban a mámorban úszik, hogy rendszert váltott. Az ostoba fajankók, akik elélveznek a Majka művész úrtól, aki belőlük lett százmilliomos, és a látszat szerint pont nem érdekli, valójában mi van az országban vagy bárkivel. Neki legyen jó. Ennyi.

Illetve dehogy ennyi, ha ennyi volna, nem volna értelme fenntartani ezt a társadalomkritikai folyóiratot. Pedig egyre nagyobb igény van rá. Mert a Bohóckirályság már olyan, de olyan kínos, hogy ezt humor és szatíra nélkül nincs értelme se figyelni.

A helyzet amúgy is az, hogy egy beteg nárcisztikust ignorálni kell, nem naponta újra és újra hagyni, hogy szerepeljen önmaga dicsőítésére, de sajnos a politikai ego az ellenzéknél legyőzi a józan észt. Pedig ha őbohócsága nem kapná meg a neki táplálékként szolgáló figyelmet, ha az ellenzék bejárna a Parlamentbe, csak az üléseken nem venne részt, az gyorsan az idegösszeomlás szélére sodorná őfelségét. Akit már a sajátjai is szégyellnek. És rettegnek is, hogy ha az ellenzék lelép a porondról, akkor ők jönnek szépen sorjában. Ők lesznek pellengérre állítva. Ha már majd az ellenzéket nem lehet szapulni, akkor ott vannak a kólásdobozok, akik ráadásul biztos lehajtott fejjel, kussban fogják tűrni a gyalázkodást.

Mondom, még csak kedd van, de már itt tartunk.