• 2026.10.06.
Az ember egész életében menekül. Bőröndjei tele vannak reménnyel és használatlan töltőkkel, a repülőjegy pedig metafizikai ígéret: odaát más lesz. Pedig a múlt nem útitárs, hanem poggyász. Aki önmaga elől menekül, az mindenhová önmagát viszi. Rimóczi László gondolatai a megállásról és az önmagunkkal való találkozásról.
• 2026.10.02.
•
2 hozzászólás
Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.
• 2026.10.01.
•
5 hozzászólás
Magyarország nem tudta, ki tette a levelet az asztalára. Boríték, név és dátum nélkül csupán néhány összetűzött lap feküdt előtte, a tetején egyetlen rövid mondattal: Megtette. A sármőr előző feleségének írása felszínre hozza a lélektani zsarolások, a titokban rögzített hangfelvételek és a párhuzamosan rendezett előadások fojtogató valóságát. Miközben a palota folyosóin lehalkulnak a beszélgetések, és a téren felmorajlik a nép, Magyarország végre megérti az Öreg Mester poloskákról szóló szavait. A sármőr és Magyarország románca 12. fejezet.
• 2026.09.26.
Hortolányi sodró lendületű, példázatos írásában a Bölcs, Manír és a Vándor párbeszédén keresztül mutatja be a magyar társadalom nyers valóságát. A királyság kiürült kincstára felett a műanyagdzsentrik egymás torkának esnek a leeső falatokért és a baksisért, miközben a népnek a nemzetféltésről papolnak. A balga szerencselovagok azonban nem tudják: a Király szemében ők is csak cserélhető jobbágyok.
• 2026.09.17.
•
8 hozzászólás
A sorozat 10., megrendítő fejezetében a Sármőr egy kettévágott gránátalma magjaival magyarázza el Magyarországnak a hatalomgyakorlás legsötétebb titkát: nem az uralkodók tartják fenn a birodalmat, hanem azok, akik örülnek, hogy ma nem értük jöttek. Ám amikor a palota erkélyén lezajlik a végső szembesítés, Magyarország olyan döntést hoz, ami mindent megváltoztat.
• 2026.09.13.
•
4 hozzászólás
Stratégiai elemzése a kiszivárgott kötcsei beszéd nyomán: miért elhibázott lépés táptalajt adni a Bohóckirálynak a parlamentben, miért működésképtelen a Polgári Köröket felváltó digitális influenszer-gyár, és miért elengedhetetlen a Fidesz-közeli vagyonok eredetének tisztázása az érdemi nemzeti ellenálláshoz.
• 2026.09.08.
•
1 Comment
Manír kemény, kompromisszummentes publicisztikája a magyar Parlament elgyermekiesedett színpadáról. A férgektől való bocsánatkéréstől a kólásdobozok szintjén mozgó politizálásig, és a megoldásig: hogyan lehetne a nárcisztikus provokációt szétverni egy csendes, plenáris ülések alatti ulti- és sakkpárharccal.
• 2026.09.07.
•
4 hozzászólás
Szombat este volt. Magyarország egyedül maradt a palotában. A Sármőr Pakson járt. Mostanában sok dolga akadt arrafelé. Az a nagy büszkeséggel beharangozott dunai építkezés ugyanis
• 2026.09.07.
•
1 Comment
A sármőr és Magyarország románcának 9. fejezetében a néma folyosókon megáll a levegő. Nem dördülnek lövések, csak ajtók záródnak be, és halk szavú, szürke ruhás emberek kezdik írni a listákat. A bántalmazó hatalom fokozatos elszigeteléssel, a bűntudat keltésével és az elhallgattatással éri el, hogy a társadalom a szomszédja elhurcolásakor is megkönnyebbülten suttogja: biztosan megérdemelte. Miközben a palotában koccintanak a hamis békére, a kertben és a téren már morajlik a nép. Magyarország az ablakban állva, a Sármőr fojtogató fogásában döbben rá arra a dermesztő igazságra, hogy az odakint várakozó tömeg már nemcsak a zsarnok bukását akarja, hanem tőle várja a választ: melyik oldalon áll.
