A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük
A sármőr és Magyarország románca (19. rész)

A sármőr és Magyarország románca 19. rész

Egy kis ládikából előkerülő kincstári jegyzékek, aláírt levelek és egy sötét üvegbe zárt, kimért hangú fenyegetés. Schneider Edina sorozatának 19. fejezetében a volt feleség higgadt tanúvallomása után a Sármőr paranoiája elszabadul: hat testőr, a közös udvaron is hintóval való átszállás, és a sötét nagyteremben összegörnyedve ülő figura, aki néhány órával korábban még azt üvöltötte, hogy senkitől…

Az őrség mögött

A másik asszony

A volt feleséget meghallgatásra hívták a palota tanácstermébe.

Magyarország hátul ült. Onnan jól látta az asszonyt, aki egy kis ládikát tett maga elé, megigazította a széket, és megvárta az első kérdést.

A sármőr sokat mesélt róla. Annyiszor nevezte zavartnak, bosszúállónak és hazugnak, hogy Magyarország szinte várta, mikor veszti el az önuralmát.

Az asszony nyugodtan válaszolt.

Amikor az egyik tanácsos közbevágott, felé fordult.

— Erre is válaszolok. Előbb befejezném az előzőt.

Nem mosolygott hozzá bocsánatkérően. Megvárta, amíg a férfi elhallgat, aztán pontosan ott folytatta, ahol abbahagyta.

Magyarország lassan kihúzta magát a székében.

— A volt férje szerint ön mindvégig számíthatott a támogatására — mondta egy másik tanácsos.

Az asszony kinyitotta a ládikát.

— Akkor nézzük meg, mit küldött, és mikor.

Egy kincstári jegyzéket tett az asztalra. Dátumok, összegek, pecsétek sorakoztak rajta. Az utolsó bejegyzés hónapokkal korábbi volt annál, amit a sármőr állított.

A tanácsos közelebb húzta.

— Azt mondta, ön visszautasította a további segítséget.

Az asszony egy levelet tett mellé.

— Itt kértem, hogy teljesítse, amiben megállapodtunk. Alul igazolta, hogy átvette.

A lapot körbeadták. Amikor Magyarországhoz ért, rögtön felismerte a férje kézírását.

Az asszony megvárta, amíg mindenki elolvassa.

A következő kérdésnél egy apró, sötét üveget vett elő.

— A volt férjem több veszekedésünk hangját is üvegbe zárta. Egyet később felnyitott a nyilvánosság előtt. Ezt költözéskor a szekrénye mélyén felejtette.

— Mi van benne?

— Hallgassák meg.

Kihúzta a dugót.

Először az asszony hangja hallatszott.

— Azt mondtad, összetöröd.

Aztán a sármőré.

— Majd ha biztos lehetek benne, hogy tudsz viselkedni.

Magyarország ujjai megfeszültek a karfán. Ismerte ezt a halk, kimért hangot is. Otthon ilyenkor már minden szavára vigyázott.

Az asszony visszazárta az üveget, és maga elé tette.

— Ezt is felvette — mondta.

Az egyik tanácsos letette a tollát.

Az asszony vizet ivott, aztán várta a következő kérdést. Ha valamit pontatlanul idéztek, kijavította. Ha el akarták terelni a szót, visszatért ahhoz, amire válaszolni jött.

Magyarország csodálattal nézte.

Elképzelte, hányszor hallhatta ez a nő is, hogy rosszul emlékszik. Hogy nem érti. Hogy nélküle semmire sem menne.

Most ott ült a palota tanácsa előtt, és senkitől nem kért engedélyt ahhoz, hogy elmondja, mi történt vele.

Magyarország észrevette, hogy már nem azt várja, mikor bizonytalanodik el.

Azt figyelte, hogyan csinálja.

Még két ember

Amióta a volt feleség megszólalt a tanács előtt, a sármőr nem találta a helyét.

Amikor pedig az asszony új társa is beszédet mondott a palotában, behívatta az őrparancsnokot.

— Holnap többen jönnek velem.

— Hová indulunk, uram?

— Nagyobb védelmet akarok.

— Érkezett valamilyen fenyegetés?

— Magának kellene tudnia!

Másnap hat testőr várta a kapunál.

A sármőr kilépett, de az utca láttán megtorpant. A túloldalon ketten beszélgettek. Egyikük feléjük fordult.

— Az ott mit néz?

— Errefelé nézett, uram.

— Menjen oda valaki.

Az egyik őr elindult. A sármőr megvárta, amíg visszaér, aztán a hintóhoz sietett.

— Közelebb! Ne mögöttem sétáljanak!

Magyarország az ablakból figyelte. A férje addig igazgatta maga köré az embereket, amíg az utcáról szinte semmi nem látszott belőle.

A hintónál az őrparancsnok ismertette a programot.

— A fogadás után gyalog mennénk át a szomszéd épületbe.

— Nem megyünk gyalog.

— Közös udvaruk van.

— Akkor is odaáll a hintó.

A férfi szó nélkül meghajolt.

Amikor a sármőr beszállt, két őr összenézett.

— Holnap a folyosóra is befogatunk? — kérdezte az egyik halkan.

A másikból kiszaladt a nevetés.

— Mi olyan mulatságos? — hajolt ki rögtön a sármőr.

Az őr arca megmerevedett.

— Semmi, uram.

A férfi még nézte egy darabig. Aztán behúzta a függönyt.

Este Magyarország az ebédlőben találta.

— Hol voltál? — kérdezte tőle.

— A tanácsteremben.

— Vele?

— Meghallgattam.

— Persze. Neked mindig másnak kell hinni.

Magyarország leült.

— Láttam a levelet.

A sármőr szája megfeszült.

— Melyiket?

Elmondta.

A férfi az ajtóhoz ment, kinyitotta, és végignézett a folyosón.

— Miért állnak ilyen messze? Ide, az ajtó elé!

Megvárta, amíg az őrök közelebb lépnek. Csak utána fordult vissza.

— Te pedig vigyázz, kikkel barátkozol!

Magyarország az ajtót nézte.

— A saját házunkban is őriztetned kell magad?

— Téged védelek, te szerencsétlen!

Olyan hangosan kiáltotta, hogy odakint elhallgatott a két őr.

Magyarország nem válaszolt.

A férje az ajtó felé kapta a fejét.

— Hallottátok?

— Igen, uram.

Visszaült, de a vacsorához nem nyúlt. Amikor léptek hallatszottak a folyosón, Magyarország meglátta, hogy a férje a kilincset figyeli.

Az üres terem

Magyarország késő este ment vissza a nagyterembe.

Ott felejtette a jegyzeteit.

A férjét először észre sem vette.

Az emelvény mellett ült, egy alacsony széken. Előregörnyedt, a könyöke a térdén, két keze összekulcsolva. A kabátját levette. A feje szinte eltűnt a felhúzott vállai között.

Magyarország megállt az ajtóban.

Néhány órával korábban a férfi ugyanitt állt az emberei előtt, és azt üvöltötte, hogy senkitől sem fél.

Eleged van abból, hogy a közösségi média elrejtse előled az írásainkat? Gyere át A Kígyó Telegram csatornájára itt! Ahol végre cenzúrázás és szűrők nélkül közvetlenül elérsz minden új cikket.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.

Előfizetői belépés

Előfizetés

Vélemény, hozzászólás?

A szerzőről

Összes szerző →
Schneider Edina
Schneider Edina

Patrióta lélekfürkész. „Az emberi lélekhez nincs előre megírt használati utasítás. Pedig sokaknak nem ártana, ha a saját maguk által firkált, kusza jegyzeteket egyszer végre végigolvasnák.” Bölcsész végzettségű terapeuta, jelenleg Svájcban él. Ayurvéda-terapeuta, Life és Menopauza Coach, hipnoterapeuta. Emberek titkainak türelmes…

További cikkek →