„Riders on the Storm – dallamok egy széteső ország kulisszái mögött. Manír legújabb írásában a be nem váltott politikai ígéretekről, az adófizetés megtagadásáról és az alakuló ülés utáni kocsmai eufóriáról beszél. Mert amikor az új proli nemzedék végleg felszabadul, az okosabbja nem a hazát hagyja el, csupán a vállalkozását menti ki abból a mocsokból, ami most elkerülhetetlenül következik.”

„Új, modern kori koronázás készülődik – korona, esztergomi érsek és egyházi eskü nélkül, egy platóról gyalázkodó új uralkodóval. Manír legújabb, kíméletlen írásában az alkoholmámorba és rendezvényekbe fojtott új világ mögé néz, miközben a gyermekeinek próbálja elmagyarázni a megváltoztathatatlan igazságot: a kötelesség mindig előrébb való, mint a jog.”

„Felnőtt egy komplett generáció erkölcsi gátak nélkül, miközben az egyetemet végzett szavazók disznó-orr fogóval rángatnák el a politikai ellenfeleiket. Manír legújabb írásában kendőzetlenül beszél a helyrehozhatatlan szellemi károkról, a mesterséges lélegeztetőgépen lévő európai valutáról, és a Nagy Hamis Birodalom háborús logikájáról, ahol a pusztítás az egyetlen eszköz a bűnök eltörlésére.”

„Ígérték, hogy nem lesz luxus – lett. Ígérték, hogy nem hozzák helyzetbe a rokonokat – hozták. Manír legújabb, kíméletlen írásában a Titanic-osztályú Magyarország nevű hajó fedélzetére kalauzol, amely kormányos nélkül száguld a jéghegy felé. Egy világvégi látomás az urambátyám-világról, a neoliberalizmus bűneiről és a mindent eltörlő nagy világégés előszeléről.”

„Mit tesz egy újdonsült Kocsmafejedelem, ha a hatalom a fejébe száll? Manír legújabb, zseniálisan abszurd szatírájában betiltja a fekete kiscicákat, lámpát ad a hivatali sötétség kezébe, és elrendeli a férfiak térdre borulását. Egy diadalittas, mégis üres zsebű éjszaka krónikája, amely görbe tükröt tart a mindenkori rendeleti kormányzás elé.”