HomeReflexió, Vezér cikiA pofon hiánya és a parlamenti óvoda

A pofon hiánya és a parlamenti óvoda

Manír kemény, kompromisszummentes publicisztikája a magyar Parlament elgyermekiesedett színpadáról. A férgektől való bocsánatkéréstől a kólásdobozok szintjén mozgó politizálásig, és a megoldásig: hogyan lehetne a nárcisztikus provokációt szétverni egy csendes, plenáris ülések alatti ulti- és sakkpárharccal.

Szerző:Manír • 2026.09.08. • 1 Comment

Reflexió • Vezér ciki

A megváltó parasztlengős és a férgektől való bocsánatkérés

Én már nagyon várom azt a pillanatot, amikor a magyar Parlamentben elcsattan az első pofon. De nem olyan kis buzis. Amitől a sminkje a hülyének elkenődik, hanem igazi parasztlengős, ami úgy normál esetben helyre és gipszbe teszi az ember gyerekét egy hétre.

Persze tudom, hogy sokaknál ez sem számít: a betegség, a tudatlanság, az ostobaság vagy az egó felülírja azt, hogy egy öklöstől pár napra kiesik az emlékezete – na pláne akkor, ha ezt az emlékezetkiesést egyéb szerekkel és alkohollal már betréningelte magának.

Azt viszont nem vártam szembejönni, hogy egy ellenzéki képviselő a férgeket lealacsonyítja a jelenlegi miniszterelnök szintjére. Ezért innen szólítom fel, hogy ezért kérjen bocsánatot! Ha már a héten úgysem látogathatja az üléstermet, tartson nemzetközi sajtótájékoztatókat, kérjen elnézést a férgektől! Ez a minimum. Ugyanis a férgek – bármennyire furcsa is ez – fontos részei a bolygó élővilágának, míg a magyar miniszterelnök… nos hát… Mint tudjuk, a Föld túlnépesedett. A szeleció már közel van. Ezt a szelekciót vagy mi, emberek fogjuk megtenni egy jó kis háború segedelmével, ahol a gyáva senkik biztos bunkerből, unott arccal nézik majd, ahogy a nemzettestvéreiket halálra gyilkolják, vagy a természet mond ítéletet. De ő legalább nem válogat.

De addig is marad nekünk a parlamenti közvetítés, mert egy ismert drogos reklámozása a köztévé csatornáján azért még egy parlamenti közvetítés szintje alatt van. Ideje komolyan venni, hogy parlamenti képviselőnek tetszik lenni…

Cirkusz helyett ügyek

Mert most már ügyek kellenek, nem cirkusz.

Az, hogy a szellemi toprongyok elnéző mosollyal csóválják a fejüket a bohócon, egyszerűen nem elég. Még akkor sem, ha az az ő bohócuk. Sajnos bennrekedtünk egy patthelyzetben, amiből valahogy ki kell rángatni az országot, a társadalmat, a nemzetet.

Ez a patthelyzet pedig nem más, mint az, hogy az ország vezetése helyett kb. az óvoda középső csoportjának szintjén szórakoznak el közpénzen mindenféle Colás dobozok – én kérek elnézést a Colás dobozoktól is. Ez így sokáig nem mehet.

Mondjuk, fog, ezért azt írom: nem mehetne.

Nem, nem azért, mert súlyos és helyrehozhatatlan károk keletkeznek emberekben, hiszen azok már megtörténtek, hiszen egy szellemileg terhelt embert emeltek trónra. Ennél már nagyobb baj nem lehet.

A háttérben röhögők és a kiürülő LIDL-parkolók

A valódi felelősök pedig sírva röhögnek a tévé előtt. Azok, akik ránkszabadították a neoliberalizmust. Azok, akik olyan igényes nőket neveltek ki mára a parlamentbe, hogy tényleg visszasírom Vadai Ágnes úrhölgyet. De tényleg, tudom, nem feltétel, de szerintem emberi igény, hogy ha képviselem embertársaimat, ráadásul az oktatással foglalkozom, akkor ha már az otthonkát szeretem – ez ízlés dolga –, legalább egy levegővel két összetett mondatot – ami értelmes – el tudjak mondani. Még akkor matches, ha ez senkit nem érdekel, mert valójában mindenki azon röhög, hogy úgy nézek ki, mint akit a gyurmázásból annak idején felmentett önképzőkör is szebbet hajtogat drótból részegen.

Az ország pedig mindeközben szépen lassan leáll. Most még tele a LIDL-parkoló, de vajon meddig?

Bár az igazi kérdés nem ez. Sokkal inkább az: amikor már fellázad az egyszerű szavazó is, nem csak a köpönyegforgató tót, akkor mi lesz? Ki viszi el a balhét? Mert az az igazság, hogy nem feltétlenül a földbuta szavazó a hibás, és az sem, aki a Parlament falai között vidámkodik kussban, mert a Főnök kiadta, hogy kussolsz.

A nárcisztikus uralkodó és az ignorálás fegyvere

Puszta tényadatok: a Bohóckirály kappanhangját annyiszor hallhatta a zsűri, mint az őt követő 5 képviselőjét összesen. A Colás dobozok közül pedig a legbátrabb is csak 10. a sorban, tizedannyi idővel, mint az uralkodója. Elég beszédes számok, de sajnos nagyon rossz számok! És nagyon rossz irányt is mutatnak.

Egy beteg, nárcisztikus szociopata üzemanyaga az, hogy foglalkoznak vele. És ő ezt szereti is kiprovokálni. Ám a betegségéből adódóan, ha ignorálják, teljesen szét fog esni, és új ellenfél keresésbe kezd.

Azaz ha a tisztelt ellenzéki képviselők veszik végre a fáradságot, és ugyan bejárnak a parlamentbe, de nem vesznek részt az üléseken, akkor csak idő kérdése, hogy a Bohóckirály mikor megy neki a saját jobbágyainak.

Ez nem túl bonyolult felismerés, csak szeretném jelezni. Nem kell ekkora egó a másik oldalon sem. És ha már úgy sincs tisztességesen szabályozva, hogy miként kell a parlamentben viselkedni, én nagyon jól szórakoznék, ha az ellenzéki képviselők ulti- és sakk köre a plenáris ülések alatt tartaná meg foglalkozásait. Mert annak van egy bája ám, hogy amikor a Bohóckirály az anyádat szidja, te mondod a piros húsz-száz ulti terített durtmarsot.

Nem akarod, hogy a Meta szűrje az tartalmainkat? Iratkozz fel A Kígyó Telegram csatornájára itt! Itt cenzúra és algoritmusok nélkül azonnal elérsz minden friss írást.

Kígyó Szatíra-Szavazás