[…] a Médiatanács előtt már az összeférhetetlenségi szabályokkal is találkoznak. A történet parlamenti háttere sem egyszólamú: Tóth megválasztásakor a tiszás képviselők többsége nem […]
A pofon hiánya és a parlamenti óvoda
Manír kemény, kompromisszummentes publicisztikája a magyar Parlament elgyermekiesedett színpadáról. A férgektől való bocsánatkéréstől a kólásdobozok szintjén mozgó politizálásig, és a megoldásig: hogyan lehetne a nárcisztikus provokációt szétverni egy csendes, plenáris ülések alatti ulti- és sakkpárharccal.
• 2026.09.08.
•
1 Comment
A megváltó parasztlengős és a férgektől való bocsánatkérés
Én már nagyon várom azt a pillanatot, amikor a magyar Parlamentben elcsattan az első pofon. De nem olyan kis buzis. Amitől a sminkje a hülyének elkenődik, hanem igazi parasztlengős, ami úgy normál esetben helyre és gipszbe teszi az ember gyerekét egy hétre.
Persze tudom, hogy sokaknál ez sem számít: a betegség, a tudatlanság, az ostobaság vagy az egó felülírja azt, hogy egy öklöstől pár napra kiesik az emlékezete – na pláne akkor, ha ezt az emlékezetkiesést egyéb szerekkel és alkohollal már betréningelte magának.
Azt viszont nem vártam szembejönni, hogy egy ellenzéki képviselő a férgeket lealacsonyítja a jelenlegi miniszterelnök szintjére. Ezért innen szólítom fel, hogy ezért kérjen bocsánatot! Ha már a héten úgysem látogathatja az üléstermet, tartson nemzetközi sajtótájékoztatókat, kérjen elnézést a férgektől! Ez a minimum. Ugyanis a férgek – bármennyire furcsa is ez – fontos részei a bolygó élővilágának, míg a magyar miniszterelnök… nos hát… Mint tudjuk, a Föld túlnépesedett. A szeleció már közel van. Ezt a szelekciót vagy mi, emberek fogjuk megtenni egy jó kis háború segedelmével, ahol a gyáva senkik biztos bunkerből, unott arccal nézik majd, ahogy a nemzettestvéreiket halálra gyilkolják, vagy a természet mond ítéletet. De ő legalább nem válogat.
De addig is marad nekünk a parlamenti közvetítés, mert egy ismert drogos reklámozása a köztévé csatornáján azért még egy parlamenti közvetítés szintje alatt van. Ideje komolyan venni, hogy parlamenti képviselőnek tetszik lenni…
Cirkusz helyett ügyek
Mert most már ügyek kellenek, nem cirkusz.
Az, hogy a szellemi toprongyok elnéző mosollyal csóválják a fejüket a bohócon, egyszerűen nem elég. Még akkor sem, ha az az ő bohócuk. Sajnos bennrekedtünk egy patthelyzetben, amiből valahogy ki kell rángatni az országot, a társadalmat, a nemzetet.
Ez a patthelyzet pedig nem más, mint az, hogy az ország vezetése helyett kb. az óvoda középső csoportjának szintjén szórakoznak el közpénzen mindenféle Colás dobozok – én kérek elnézést a Colás dobozoktól is. Ez így sokáig nem mehet.
Mondjuk, fog, ezért azt írom: nem mehetne.
Nem, nem azért, mert súlyos és helyrehozhatatlan károk keletkeznek emberekben, hiszen azok már megtörténtek, hiszen egy szellemileg terhelt embert emeltek trónra. Ennél már nagyobb baj nem lehet.
A háttérben röhögők és a kiürülő LIDL-parkolók
A valódi felelősök pedig sírva röhögnek a tévé előtt. Azok, akik ránkszabadították a neoliberalizmust. Azok, akik olyan igényes nőket neveltek ki mára a parlamentbe, hogy tényleg visszasírom Vadai Ágnes úrhölgyet. De tényleg, tudom, nem feltétel, de szerintem emberi igény, hogy ha képviselem embertársaimat, ráadásul az oktatással foglalkozom, akkor ha már az otthonkát szeretem – ez ízlés dolga –, legalább egy levegővel két összetett mondatot – ami értelmes – el tudjak mondani. Még akkor matches, ha ez senkit nem érdekel, mert valójában mindenki azon röhög, hogy úgy nézek ki, mint akit a gyurmázásból annak idején felmentett önképzőkör is szebbet hajtogat drótból részegen.
Az ország pedig mindeközben szépen lassan leáll. Most még tele a LIDL-parkoló, de vajon meddig?
Bár az igazi kérdés nem ez. Sokkal inkább az: amikor már fellázad az egyszerű szavazó is, nem csak a köpönyegforgató tót, akkor mi lesz? Ki viszi el a balhét? Mert az az igazság, hogy nem feltétlenül a földbuta szavazó a hibás, és az sem, aki a Parlament falai között vidámkodik kussban, mert a Főnök kiadta, hogy kussolsz.
A nárcisztikus uralkodó és az ignorálás fegyvere
Puszta tényadatok: a Bohóckirály kappanhangját annyiszor hallhatta a zsűri, mint az őt követő 5 képviselőjét összesen. A Colás dobozok közül pedig a legbátrabb is csak 10. a sorban, tizedannyi idővel, mint az uralkodója. Elég beszédes számok, de sajnos nagyon rossz számok! És nagyon rossz irányt is mutatnak.
Egy beteg, nárcisztikus szociopata üzemanyaga az, hogy foglalkoznak vele. És ő ezt szereti is kiprovokálni. Ám a betegségéből adódóan, ha ignorálják, teljesen szét fog esni, és új ellenfél keresésbe kezd.
Azaz ha a tisztelt ellenzéki képviselők veszik végre a fáradságot, és ugyan bejárnak a parlamentbe, de nem vesznek részt az üléseken, akkor csak idő kérdése, hogy a Bohóckirály mikor megy neki a saját jobbágyainak.
Ez nem túl bonyolult felismerés, csak szeretném jelezni. Nem kell ekkora egó a másik oldalon sem. És ha már úgy sincs tisztességesen szabályozva, hogy miként kell a parlamentben viselkedni, én nagyon jól szórakoznék, ha az ellenzéki képviselők ulti- és sakk köre a plenáris ülések alatt tartaná meg foglalkozásait. Mert annak van egy bája ám, hogy amikor a Bohóckirály az anyádat szidja, te mondod a piros húsz-száz ulti terített durtmarsot.
Eleged van abból, hogy a Meta szűrje az írásainkat? Csatlakozz a Kígyó Biciklizik Telegram csatornájára itt! Ahol cenzúrázás és algoritmusok nélkül azonnal elérsz minden friss írást.
Kígyó Szatíra-Szavazás
Melyik alternatíva fejezi ki legjobban a parlamenti cirkusz abszurditását?
Last modified: 2026.10.01.
Kapcsolódó cikkek
1 Comment
[…] a Médiatanács előtt már az összeférhetetlenségi szabályokkal is találkoznak. A történet parlamenti háttere sem egyszólamú: Tóth megválasztásakor a tiszás képviselők többsége nem […]
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés