MENOPAUZA ÉS A CSODAFŐZET – AVAGY TÉNYLEG MINDENT BEVESZÜNK?

A politikában már megszoktam, hogy előbb megszületik az üzenet, és utána keresnek hozzá történetet.
Sajnos az egészségipar sem szeret lemaradni.

Szembejött velem egy írás. Nagy felfedezés. Évtizedekig elhallgatott igazság. Egy nő, aki végre lefogyott. Egy orvos, aki végre megszólalt. És egy alkalmazás, amelyik végre megmutatja, mikor ebédeljek. Halleluja!

Olvasás közben szinte hallottam, ahogy a háttérben kavargatják a főzetet az üstben.

A sorozat második részében bemutattam a testem új alkalmazottját, a raktárost. Menopauza óta szorgalmasan pakol, főleg a hasam környékén. Lehet, hogy a hűtőmben nincs vacsorára semmi, de ő mindig talál valamit, amit eltehet későbbre. Mint a Nagyi, aki még a használt szalvétát is elteszi. Emlékbe. Vagy hátha jó lesz még valamire.

Szóval a raktár mellett boszorkánykonyha is működik. Ott már nem a kalóriáimat tartósítják, hanem a reményemet palackozzák.

Az üstnél először egy híresség áll. Lefogyott, és szívesen mesél róla. Hogy pontosan mitől? Lehet, hogy változtatott az étrendjén, többet mozgott, gyógyszert kapott, vagy műtéti segítséggel fogyott le. Talán szerelmi bánata volt. Lehet szemezgetni. 

„Legyen egyetlen titok” – mondja az üzletember. Nemrég még egészen mást árult, de most a menopauzában lát fantáziát. Neki nem kell értenie hozzá. Elég, ha kiszámolja, hány nő szeretne lefogyni, és közülük hányan fizetnének azért, hogy valaki megmondja, hogyan.

„És hosszú távra tervezzünk. Olyan megoldás kell, amit nem lehet csak úgy abbahagyni. Amíg használod, működik. Ha abbahagyod, és visszajönnek a kilók, az már a te hibád. Miért hagytad abba?”

A híresség hozza a történetét. Az üzletember a pénzt. Már csak egy fehér köpeny kell. Valaki, aki beszél a hormonokról, az alvásról és az anyagcseréről. Ezek fontos dolgok, persze. De a konyhában most nem az a fő kérdés, mit tudunk róluk. Hanem hogy a végén hányan kattintanak.

A programozó elkészíti az alkalmazást. Az értékesítő kitalálja a próbaidőszakot. Valaki szól, hogy a „fogyókúra” szót hagyjuk ki. Abból mindenkinek van már három otthon, rossz emlékekkel együtt. Legyen inkább személyre szabott módszer. Az sokkal jobban hangzik.

Most kell a könnycsepp.

A képen egy nő áll a tükör előtt. A nadrág nem jön rá. Már annyi mindent kipróbált, hogy a kudarcaiból külön ruhásszekrényt rendezhetne be. Azt hiszi, vele van baj.

A szakácsok mélyen együttéreznek vele.

„Megvan a fotó?” – kérdezi az értékesítő.

Én is ismerem azt a reggelt. A második részben megírtam, hogy még az órámat és a fülbevalómat is levettem mérlegelés előtt, hátha éppen azok tesznek ki három kilót. Azóta postai levélmérlegen ellenőriztem. Együtt sem érték el a száz grammot. A fürdőszobai mérleg sajnos nem fogadta el a bizonyítékot.

Ha akkor valaki kedvesen azt mondja nekem: „Nem te vagy a hibás”, biztosan tovább hallgatom. Lehet, hogy sírok is egy kicsit. Ezt a konyhában pontosan tudják. Bele is írják a receptbe.

És itt jön a mutatvány. Először megnyugtatnak: nem az én hibám. Végre! A következő bekezdésben viszont kiderül, hogy eddig rosszkor ettem, rosszul pihentem, és rossz módszert választottam. Vagyis mégiscsak elrontottam. De most ne aggódjak tovább, van rá megoldás. Fizetős, természetesen.

Az alkalmazás feltesz néhány kérdést, és elkészíti a személyes tervemet. A telefonom ettől kezdve nemcsak azt tudja, hogy keveset aludtam, hanem emlékeztet is rá. Köszönöm. Reggelre biztosan elfelejteném.

Ha ez a módszer nem válik be, jövőre érkezik a következő. Másik név, másik híresség, újabb nagy felfedezés. Az üst alatt sosem alszik ki a tűz.

Csodaszert én sem tudok ajánlani. Ha tudnék, már biztosan lenne hozzá alkalmazásom.

A raktárosomat egyelőre nem sikerült kirúgni. De a boszorkánykonyha szakácsait nem vagyok köteles beengedni a spájzba. Előbb megnézem, mit főztek, és miért akarják annyira, hogy lenyeljem.

Az ajtón új tábla lóg: „Végre megértünk téged.”

Én is értem őket. Előfizetést szeretnének.