Helyszín: A Miniszterelnökség sajtóterme. A pulpitus mögött tizenkét méteres mélykék paraván feszül, rajta aranyozott betűkkel a felirat: „SZUVERÉN MAGYARORSZÁG – VÉDELEM, NYUGALOM, STABILITÁS”.
Szereplők:
Dr. Kerekes Tamás: Kormányzati koordinációért felelős államtitkár. Arca derűs, mozdulatai lassúak és kimértek.
Zsófi: Sajtószóvivő. Tökéletes frizura, mozdulatlan mosoly, kezében a szót adó mikrofonkapcsoló.
Akkreditált újságírók.
Zsófi: Jó napot kívánok a tisztelt sajtómunkatársaknak. Megkezdjük a Kormányinfót. Államtitkár úr ismerteti a kormány legfrissebb döntéseit a stratégiai önrendelkezés és a gazdasági tehermentesítés témakörében, ezt követően kérdésekre nyílik lehetőség. Államtitkár úr, kérjük.
Kerekes: Tisztelettel köszöntöm a jelenlévőket. Engedjék meg, hogy egy rendkívüli örömhírrel indítsak: a kormány a tegnapi rendkívüli ülésén véglegesítette a Nemzeti Pénzügyi Önrendelkezési Csomagot. Emlékezhetnek: a választási kampányban a kormánypártok világos, félreérthetetlen ígéretet tettek arra, hogy a kisvállalkozások közterheit harminc százalékkal csökkentik, a lakossági rezsiköltségeket megfelezik, és garantálják, hogy a magyar családokat egyetlen új adó sem terheli majd.
(Kerekes lassan kortyol az ásványvízből, megigazítja az iratait.)
Kerekes: Jelenthetem a tisztelt nyilvánosságnak: az ígéreteinket nemcsak maradéktalanul betartottuk, hanem a mai globális válságkörnyezetben sikerült azokat a legmagasabb szintre emelnünk. A kormány ugyanis úgy döntött, hogy a kisvállalkozói kedvezményes adózást a mai nappal megszünteti, az energiaárakra harmincöt százalékos Védelmi Különjárulékot vet ki, a bankszámlákra pedig bevezeti a Társadalmi Stabilitási Hozzájárulást.
(A teremben döbbent csend támad. Néhány toll a jegyzettömbre esik.)
Kerekes: Látom az arcokon a meghatottságot, tisztelt kollégák, holott a döntés logikája kristálytiszta és végtelenül emberközpontú. A legfrissebb méréseink egyértelműen kimutatták, hogy az adócsökkentés és az embereknél hagyott felesleges pénzösszegek olyan mesterséges fogyasztási kényszert gerjesztenek, amely kiszolgáltatottá teszi a magyar embert a nemzetközi spekulánsok által uralt piacoknak. Ha a családoknál több pénz marad, azt elköltik. Ha elköltik, javakat vásárolnak. Ezzel pedig önkéntelenül is a globális tőke hálójába sodródnak, feladva nemzeti szuverenitásunkat. A kormány ezért felelős döntést hozott: megóvjuk a magyar embereket attól a felesleges pénztől, amit a külföldi multik különben elcsábítanának tőlük. A pénz elvonásával voltaképpen a szabadságukat adtuk vissza.
Zsófi: Köszönjük, államtitkár úr. Kérdések. Elsőként a Magyar Hírlapírók, parancsoljon.
1. Újságíró: Államtitkár úr… jól értjük, hogy Önök pont az ellenkezőjét hajtják végre annak, amit négy hónapja a választási győzelemért megígértek a szavazóiknak? Nem tartanak attól, hogy a választók ezt konkrét arculköpésként értékelik?
Kerekes: (enyhén, atyáskodón elmosolyodik) Köszönöm a provokatív, de tanulságos kérdést. Nézze, szerkesztő úr: a politikai amatörizmus sajátja a betű szerinti, szolgalelkű ragaszkodás a leírt szavakhoz. A kőprofi kormányzás ezzel szemben élő, organikus folyamat. Amikor mi adócsökkentést ígértünk, a szándékunk a polgárok védelme volt. Ha ma csökkentenénk az adókat, azzal a spekulánsokat segítenénk. Vagyis az adóemelés valójában a mi választási ígéretünk legmagasabb szintű, metafizikai beteljesítése. A magyar ember nem a számok rabja: ő a szándékot érti. Aki ma azt állítja, hogy mi megszegtük az ígéretünket, az idegen kottából játszik, és elvitatja a nemzettől a tehermentesülés jogát.
Zsófi: Köszönjük. Független Hírügynökség, tessék.
2. Újságíró: Államtitkár úr, tegnap éjjel rendeleti úton megszüntették a Független Pénzügyi Felügyeletet, és ma hajnalban a rendőrség őrizetbe vette a hivatal volt elnökét, valamint a megelőző kormányzat két vezető gazdaságpolitikusát. Milyen konkrét jogi megalapozottsággal történt a hajnali razzia, és nem látja-e ebben a jogállam felszámolását?
Kerekes: Tisztázzunk egy alapvetést: jogállam akkor van, ha a jog a nemzet érdekeit szolgálja. Ha egy jogszabály gátolja a kormányt a szuverenitás megvédésében, akkor az per definitionem nem jog, hanem idegen aknamunka. A volt elnök úr esetében rendkívül súlyos bűncselekmény gyanúja merült fel. A hatóságok megállapították, hogy az illető az elmúlt fél évben olyan gazdasági prognózisokat tett közzé, amelyek ellentmondtak a Központi Statisztikai Hivatal által rögzített hivatalos nemzeti optimizmusnak. Ez kimeríti a „nemzeti jövőkép szándékos és aljas indokból történő devalválásának” tényállását.
2. Újságíró: De hát ilyen tényállás nem létezik a Büntető Törvénykönyvben!
Kerekes: Ma hajnali háromnegyed hatig valóban nem létezett. De a Magyar Közlöny rendkívüli kiadásában megjelent a 613-as kormányrendelet, amely ezt visszamenőleges hatállyal törvénybe iktatta. A jog dinamikus, kérem szépen, nem egy poros múzeumi műtárgy. Aki a múltban a valóságra hivatkozva keltett kishitűséget a szárnyaló gazdasági mutatókkal szemben, annak felelnie kell. Zárt ajtók mögött, a nemzetbiztonsági garanciák betartásával.
Zsófi: Köszönjük. Még egy utolsó kérdésre van időnk, ott a harmadik sorban.
3. Újságíró: Államtitkár úr, mi a helyzet az infrastruktúrával? Tegnap országszerte leállt a vasút, mert a sínek nem bírták a hőséget, a szegedi klinikán pedig elhalasztották a műtéteket, mert harminckilenc fok volt a műtőben a működésképtelen klímák miatt. Mikor kezdenek el érdemben kormányozni és felújítani?
Kerekes: Látom, a kritikus sajtó még mindig a fizikai valóság jelentéktelen részleteiben próbál hibát keresni. Nézzük a tényeket. A vasút nem leállt: a szerelvények nyugalmi állapota a nemzetgazdaság sziklaszilárd stabilitását és megkérdőjelezhetetlen belső békéjét fejezi ki. Aki nem indul el, azt nem érheti baleset. Ami pedig a kórházi klímaberendezéseket illeti: a kormány határozott álláspontja, hogy a mesterséges hűtés idegen a Kárpát-medence őshonos mikroklímájától. A hőség edzi a jellemet és erősíti a nemzeti immunrendszert. Aki klímát követel a kórterembe, az a nyugati kényelem életképtelen modelljét akarja ráerőltetni a magyar betegekre. Mi a biológiai önvédelemben hiszünk.
Zsófi: Tisztelt kollégák, az időnk lejárt. Államtitkár úrnak a Nemzeti Várakozási Tanács ülésén van halaszthatatlan jelenése.
Kerekes: (feláll, elegánsan összeszedi az iratait, majd a mikrofonhoz hajol) Zárásként csak annyit: ne feledjék, a nemzeti kormány nem ígéretekből él, hanem eredményekből. Az a tény, hogy Önök ma itt ülhetnek, kérdezhetnek, és mi türelmesen elmagyarázzuk Önöknek, hogy miért nincs igazuk, a világ legtisztább bizonyítéka a magyar demokrácia töretlen erejére. Jó munkát kívánok mindenkinek!
(Kerekes határozott léptekkel távozik. A kivetítőn megjelenik a záró ábra: „VÉDELMI JÁRULÉK – A BIZTOS JÖVŐ ZÁLOGA”.)










Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés