A vagyonadó, mint a milliárdosok bűnhődése, végre elérte a magyar politikai diskurzus csúcsát. Terták Elemér felvetése Kaliforniába repít minket, ahol a gazdagok egy egyszeri 5%-os adóval néznek szembe. Minek is örüljünk, ha a helyi pékség zsebpénzét is a közszolgáltatásokra költik a tőkés osztály?
Az amerikai népszavazás eredményei szembesítenek minket a valósággal. A vagyonkezelő alapok milliárdjai talán elgondolkodnak, de a hazai Kiskunhalasban a közmunkások nem a vagyonadó, hanem a közmunkás bér növelését várják.
Jó kérdés, hogy a magyar kormány miért nem mer belenyúlni a gazdagok zsebébe? Talán túlságosan belemerültek a saját megélhetésük biztosításába, vagy egyszerűen csak feledékenyek a nép iránt? Egy biztos: az adóterhek elosztásában a gazdagok nem kivételezhetnek, ha már egyszer a nép a kormányt választotta.
Miközben a vagyonadó kérdése a levegőben lóg, a nemzeti büszkeség nem engedi meg, hogy a magánszemélyek vagyonát potyára költsük. Kérdés, hogy ki fogja megfizetni a számlát, ha a szavazók a gazdagok ellen döntenek? A válasz valószínűleg a következő milliárdos kutyafuttatásban rejlik.
Kígyó szerkesztőség
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés