Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

A Kígyó biciklizik magazin Manír stáció-meséinek harmadik fejezetében a hatalomvágy és a becstelenség összefonódását tárja fel. A családi ezüst és a sosem volt becsület beáldozása a hercegi rangra vágyó grófok, a kisemmizett családok és a gátlástalan árulás lélektanát boncolgatja. Manír a kocsma füstös homályában mutat rá arra a végzetes tévedésre, hogy a hatalommal becsületet lehetne venni, miközben felidézi a dantei Cocytus-tó jegén várakozó árulók elkerülhetetlen sorsát és az újproli közönség leforrázó, abszurd reakcióját.