A mozi ingyen van, a popkornt a nép fizeti

„Megy az abszolút filmszínház, megy a parlament új évada, ami szerintem nagyon értékes, és ki is kell használni, hogy az emberek bevonva érezzék magukat a közéletbe” – fogalmazott Radnai Márk.

Hogy mi van?

Próbálom lefordítani magyarra és értelmezni: akkor ez, amit most látunk, nem politika és országvezetés, hanem színház (filmszínház), amit a közösségi médiában közvetítenek, és direkt arra megy ki a játék, hogy egy réteg vérszomját fenntartsák.

És ha sikerül, akkor politikai leszámolás is legyen…

Közben a miniszterelnök bohóckodik, egyre vállalhatatlanabbul viselkedik, és még csak szombat reggel van. Tusványoson Orbán napja. A botrány tutira élesítve van már.

Ezeket én mind értem.

Ám fel nem foghatom a miérteket.

Miből gondolja bárki, hogy ezt a nagypolitika tényleg hagyni fogja sokáig? Az amerikai elnök nyíltan semmibe vette Magyar Pétert, ezt láthattuk. Az üzenet is megjött: óvatosan, kisgyerek, mert be fogunk avatkozni.

Ennek ellenére megy a filmszínház, mintha mi sem történt volna?

Kiderül, hogy másfél év hazudozás után az ígéretek semmisek, és a vicc kategóriába sorolható intézkedésekkel próbálják fedni, hogy valójában nem értenek semmihez, és nem képesek semmit tenni.

Filmszínház.

Valóban.

Sokan nem tudják, de Radnai Márk tette valóban naggyá a jelenlegi miniszterelnököt: nemcsak ő találta ki, de ő is vezényelte le azt a social media színházat, amivel képesek voltak olyan befolyást elérni – főleg a tapasztalatlan fiatal korosztálynál –, amivel simán nyertek. Ez látható és tudható volt előre, ez pedig nagyon is Radnai érdeme. Kár, hogy volt már Radnaink: még a Nemzeti igazgatója is lett, aztán mi is lett belőle…

Mert ilyen ez a filmszakma – csak mondom –, ha már nem forog a kamera és hiteltelenné válsz, úgy jársz, mint Mickey Rourke.

Mindez viszont nem fontos, ám fel szeretném tenni – nagyon szerényen – a kérdést: aztán élni, megélni miből fogunk?

Mert a színházi belépőt ugyan az ország jövőjével fizettük ki, de a büfében már nem fogadják el a tapsot. A vetítés egyszer véget ér, a lámpákat felkapcsolják, a díszletek mögül pedig előmászik a puszta, fojtogató valóság. És amíg a főszereplők a páholyból intgetve vitatkoznak azon, hogy kinek jobb a sminkje és kinek hangosabb a pátosza, a nézőtéren lassan elfogy a levegő. A mozi lemehet. A műsor lefuthat. De ha a mozivásznat nem lehet megenni, a vörös szőnyegből pedig nem lehet tüzet rakni télire, akkor a végtagokat dermesztő sötétben nagyon gyorsan kiderül: a nézőközönség nem statiszta. Csak egy türelmes áldozat, amíg ki nem alszanak a fények.