HomeLátlelet, Vezér cikiA sármőr és Magyarország románca 5. – Álruhában az éjszakában

A sármőr és Magyarország románca 5. – Álruhában az éjszakában

Magyarország a gyönyörű palotájában sétálgat, de a lelkében vihar dúl. Holnap hazatér a Sármőr az üzleti útról – egyszerre érzi a mindent elsöprő szerelmet és egy hideg, megmagyarázhatatlan szorongás fojtogató szorítását. Hogy kiszabaduljon a gondolatai közül, Mátyás királyként álruhába bújik, és a barátnőjével beleveti magát a nép közé, egy lüktető éjszakai mulatságba. A tömegben elvegyülve azonban olyan beszélgetésfoszlányok ütik meg a fülét – eltűnő déli harangszóról, átnevezett vármegyékről és a Gellért-hegyen harmincöt fokban gyakorlatozó katonákról –, amelyekről a palotában semmit sem tudhatott. Mi történik a háta mögött? Miközben hazasétál a sötétben, és a postagalamb már a Sármőr közeledtét jelzi, a tömegből elhangzik egy félve suttogott név, amely rég eltemetett emlékeket tép fel: az Öreg Mesteré. Magyarország álma ezen az utolsó egyedül töltött éjszakán nem lesz nyugodt.

Szerző:Schneider Edina • 2026.07.14.

Látlelet • Vezér ciki

Utolsó éjszaka egyedül.

A sármőr holnap hazatér az üzleti útról. Magyarország a gyönyörű palotájában sétálgat, de képtelen megnyugodni. A lelkében vihar dúl. Egyrészt izgatott és boldog, mert a férfi, akibe olyan vakon és szenvedélyesen szeretett bele, végre újra itthon lesz. Másrészt viszont valami hideg, megmagyarázhatatlan szorongás kúszik fel a torkára. Végül úgy dönt, kiszabadul.

Mint egykor az igazságos Mátyás király, álruhába bújik. Egyszerű, feltűnésmentes ruhát vesz fel, felhívja a legjobb barátnőjét, és kiszöknek az éjszakába, egyenesen a nép közé. Elmennek egy mulatságra. A zene lüktet, a tömeg táncol, Magyarország is próbálja átadni magát a ritmusnak. Kívülről úgy tűnik, ő is csak egy a felhőtlenül szórakozó nők közül. Senki – még a barátnője sem – látja azt a belső vívódást, amely a mosolya mögött zajlik. Ahogy ott áll a tömegben, észrevétlenül hallgatózni kezd.

– Képzeld! – suttogja egy nő a háta mögött. – Már nem szól a déli harangszó a kedvenc rádiómban.

– Az még hagyján! – feleli a másik. – Már éjjel sincs Himnusz.

Magyarország összevonja a szemöldökét. Nem sokkal arrébb újabb beszélgetésfoszlány üti meg a fülét.

– Hallottátok? Már nem is vármegyének hívják a királyi korona kerületeket…

– Furcsa – csóválja a fejét egy idős asszony. – A nagyapám mindig azt mondta, hogy ez még Szent István király korából maradt ránk. Azt hittem, ez már örökre a kultúránk része.

– És a katonák a Gellért-hegyen? – kérdezi egy mély férfihang. – Harmincöt fokban gyakorlatoznak úgy, hogy futás közben nem vehetik le a pólójukat. Megsülnek szegények…

Magyarország csak pislog. Ezekről semmit sem tudott. Mi történik a háta mögött? A mulatság lassan véget ér. A zene elhalkul, a gondolatai viszont egyre hangosabbak lesznek. Hazafelé sétálva újra és újra ugyanaz a kérdés jár a fejében. Miért nem tudott ezekről semmit? Ekkor a tömegben valaki egészen halkan megszólal.

– Emlékszel még az Öreg Mesterre?

Magyarország megtorpan. Már nagyon régóta nem is gondolt rá. Pedig valaha az egész életét vele képzelte el. Egy pillanatra valami különös melegség fut végig rajta, de gyorsan elhessegeti a gondolatot. Hiszen holnap hazatér a sármőr. Megfogja a barátnője kezét, és csendben elindulnak vissza a palota felé. Az éjszaka sötét. A palota kapuja már feltűnik előttük. Valahol nagyon messze… egy postagalamb száll hazafelé. Mögötte pedig már közeledik a sármőr. Magyarország azon az éjszakán nehezen alszik el.

És amikor végre álomba merül… újra ott áll előtte az Öreg Mester.

Eleged van abból, hogy a Meta elrejtse előled az tartalmainkat? Csatlakozz a Kígyó Biciklizik Telegram-csatornájához itt! Ahol végre cenzúra és algoritmus-mocsok nélkül közvetlenül elérsz minden friss írást.