Amikor a férfi beköltözik

Az esküvő megvolt. Magyarország boldog. Végre az övé az irigyelt sármőr. Sokan akarták, és akarják ma is, de ő immár foglalt.

És… a sármőr is tudja, hogy most már végre az övé a hőn áhított Magyarország.

Ahogy az néhány házasságban lenni szokott, itt most a férfi költözik be a nőhöz. Nem is akármilyen házba. Gyönyörű helyen lakik ez a leány. A Duna partján, egy hatalmas palotában. Olyan régóta áll ott, hogy a sármőr még gondolat sem volt, amikor már generációk vigyáztak rá.

Magyarország is mindig nagyon vigyázott erre a házra. Szerette, tisztelte és megbecsülte. Voltak szabályai is. Nem szerette a hangos szót. Ragaszkodott a gyönyörű antik bútoraihoz. Nem engedte, hogy az ablakban cigarettázzanak és pezsgőzzenek. Nem szólt oda nem illő zene, és nem táncolt, és nem szemetelt az udvarban senki úgy, mintha egy kocsmában lenne. Nem azért, mert merev volt. Egyszerűen csak Ő így szeretett élni az otthonában.

Ez az Ő háza volt. Vagyis… eddig azt hitte.

 Magyarországnak voltak már más urai is. De ez most nem történelemóra. Ez egy mese. Egy fikciós írás. Aki pedig magára vagy másra ismer benne, arról én igazán nem tehetek.