Az igénytelenség látszólagos szabadsága
Az igénytelenségnek ma már külön szabadságjoga van, mondhatni alkotmányos vívmány, melyet az emberiség hosszú, verejtékes fejlődése során küzdött ki magának. Régebben még szégyenkezett miatta, elbújt
Az igénytelenségnek ma már külön szabadságjoga van, mondhatni alkotmányos vívmány, melyet az emberiség hosszú, verejtékes fejlődése során küzdött ki magának. Régebben még szégyenkezett miatta, elbújt
Mélyre hatoló gyökérzetű euró, savanyú talajban elértéktelenedő forint, madáretetőben csipegetett bankjegyek és az óvodai jel híján árván maradt milliárdos kötegek. Rimóczi László sziporkázó tárcaesszéjében bemutatja a hazai erdőgazdálkodás legújabb ágazatát: a készpénztermesztést, ahol a föld azért a legnépszerűbb magyar bank, mert nem kér igazolást a betét eredetéről.
Háromfejű kutya a folyosón, éjszakai büntetés a gyilkos pókok között, és sehol egy óra az albérleti szerződésekről vagy az adóbevallásról. Rimóczi László fanyar és mélyreható esszéjében a hatósági felügyelet rideg szemével vizsgálja meg a Roxfortot, ahol a tanárok értekezleteznek, a gyerekek meg próbálják túlélni a tanévet.
Az emberiség történelmében mindig is voltak fekete napok, de ezeknek korábban valamiféle tisztességes okuk volt: háborúk, járványok, királyok lefejezése, birodalmak összeomlása, rosszul sikerült forradalmak, amik
Az egyik életművész, a másik életfogyasztó; az egyik az unalom elől menekült, a másik a saját üressége elől. Rimózi elegáns kultúrtörténeti és lélektani esszéje a két leghíresebb nőcsábász mítoszáról, a hódítás színházáról és arról a veszélyes másnapról, amikor az istenekből újra esendő emberek lesznek.
Puszik a bankreklámban, családias hangulat a leépítés előtt és könnyek a prezentációs diákon. Rimózi kíméletlen látlelete a céges szentimentalizmusról, az érzelmi kizsákmányolás liturgiájáról és arról az etikai kódexről, amely kimondja: az emberi méltóság nem cafeteria-elem, a szívnek pedig nincs költséghelye.
Párttagsági igazolvánnyal vizsgáztatott versek, szellemi testőrségbe sorozott írók és a modern inkvizíció elhallgatása. Rimózi mélyenszántó esszéje arról a torz szörnyszülöttről, amit úgy hívnak: irodalompolitika – és arról az örök igazságról, hogy a tehetségnek nincs párttagkönyve, a mondatnak pedig nincs választókerülete.
Az ember egész életében menekül. Bőröndjei tele vannak reménnyel és használatlan töltőkkel, a repülőjegy pedig metafizikai ígéret: odaát más lesz. Pedig a múlt nem útitárs, hanem poggyász. Aki önmaga elől menekül, az mindenhová önmagát viszi. Rimóczi László gondolatai a megállásról és az önmagunkkal való találkozásról.