A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük

Vezér ciki

Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről

Rimóczi László • 2 hozzászólás

Van egy pont a mondat vége és a világ kezdete között, ahol az ember már nem tudja, hogy amit mond, az magyarázat, vallomás, hazugság vagy félreértés. Rimóczi esszéje a modern ember túlbeszélt világáról, a kommentálási kényszerről és a csöndtől való rettegésről szól. Egy olyan civilizációban, amely mindenhez szakértőt rendel és a bizonytalansághoz is használati útmutatót készít, a „nem tudom” marad az utolsó becsületes filozófiai mondat. Jegyzetek egy túlbeszélt világ pereméről.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 12.

Schneider Edina • 5 hozzászólás

Magyarország nem tudta, ki tette a levelet az asztalára. Boríték, név és dátum nélkül csupán néhány összetűzött lap feküdt előtte, a tetején egyetlen rövid mondattal: Megtette. A sármőr előző feleségének írása felszínre hozza a lélektani zsarolások, a titokban rögzített hangfelvételek és a párhuzamosan rendezett előadások fojtogató valóságát. Miközben a palota folyosóin lehalkulnak a beszélgetések, és a téren felmorajlik a nép, Magyarország végre megérti az Öreg Mester poloskákról szóló szavait. A sármőr és Magyarország románca 12. fejezet.

Tovább olvasom

MENOPAUZA ÉS A CSODAFŐZET – AVAGY TÉNYLEG MINDENT BEVESZÜNK?

Schneider Edina • 3 hozzászólás

Egymás után jönnek szembe a hirdetések: a híresség, aki lefogyott, az orvos, aki végre megszólalt, és az alkalmazás, ami megmondja, mikor ebédeljünk. Edina legújabb cikkében beles a háttérben működő boszorkánykonyhába, ahol nem a kalóriákat tartósítják, hanem a reményünket palackozzák. Mert a végén a „személyre szabott módszer” mögött mindig ott az egyszerű igazság: előfizetést szeretnének.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 11.

Schneider Edina • 2 hozzászólás

A sármőr sorozat 11. fejezete kíméletlen tükröt tart a félelemre épülő államgépészetnek. A palotában mindennap felállítanak valakit a céltáblára a tömeg szórakoztatására, miközben az ország hivatalaiban senki nem mer aláírni semmit. Leszakadt hidak, beázó műtők, üres raktárok kísérik a nyilvános kivégzéseket. Amikor végül elmarad a cirkusz, a kíméletlen valóság ott marad: kenyér attól még nem lett.

Tovább olvasom

Menopauza és szex – avagy siess, amíg meg nem gondolom magam

Schneider Edina • 6 hozzászólás

Schneider Edina tabudöntögető őszinteséggel és maró szatírával beszél arról, amiről a nők többsége csak suttogva mer: a menopauza és a szexualitás bonyolult kapcsolatáról. Kiszámíthatatlan libidó, kiszáradt infrastruktúra, „hormonális kormányváltás” és a Szaharához hasonlított intimitás – a cikk nemcsak a nők mindennapi küzdelmeit mutatja meg, hanem egy rövid használati útmutatót is ad a tanácstalanul álló férfiaknak. Nyers, önazonos és felszabadító írás.

Tovább olvasom

A sármőr és Magyarország románca 10. – Az alvók birodalma

Schneider Edina • 8 hozzászólás

A sorozat 10., megrendítő fejezetében a Sármőr egy kettévágott gránátalma magjaival magyarázza el Magyarországnak a hatalomgyakorlás legsötétebb titkát: nem az uralkodók tartják fenn a birodalmat, hanem azok, akik örülnek, hogy ma nem értük jöttek. Ám amikor a palota erkélyén lezajlik a végső szembesítés, Magyarország olyan döntést hoz, ami mindent megváltoztat.

Tovább olvasom

Menopauza és álmatlanság – avagy amikor rossz műszakba osztanak

Schneider Edina • 5 hozzászólás

Schneider Edina szellemes írása a menopauza és az álmatlanság fura logikájáról. Amikor délután háromkor leáll a hivatal, de éjjel fél háromkor kipattan a szemed; amikor a férjed lekapcsolja a tévét a kanapé mellett, hajnal háromkor pedig a Magyar Közlöny legújabb számait böngészed. Egy igazán életízű látlelet arról az időszakról, amikor a tested és az ország jogrendje is éjszakai műszakban dolgozik.

Tovább olvasom