• 2026.07.27.
„A jelenedet kölcsönkapod a gyermekeidtől.” A nagyapa még tudta, hogy a fa, amit elültet, az ő hátát már nem hűsíti, de az unokájáét igen. Mi viszont kivágtuk a fát, és az árából egy havi digitális kábulatot vettünk. Tűéles, megrázó látlelet a megalkuvásról, az eladott jövőről, a csillogó óriásplakátok csapdájáról és a felnövekvő generációk felelősségéről.
• 2026.07.26.
A mozgalmat nem lehet kiutalni a kabinetirodából, mint a szociális tüzelőt. Tusványos után az elkeseredett jobboldal válaszokat várna, de csak felülről vezérelt „mozgalmi” toposzokat kap. Tűéles vezércikk Orbán Viktor tusványosi beszédének tévedéseiről, a Fidesz digitális analfabetizmusáról, a félreértett fiatalokról és a patriótizmus valódi jövőjéről.
• 2026.07.25.
A kocsmapultnál még akadnak, akik úgy szorongatják a reményt, mint az utolsó felvizezett sörüket. Azt hiszik, az Új Király majd lenyugszik, de Manír tudja: a kobra nem lesz házimacska attól, hogy teleette magát. Ha a csúcson a brutalitás és a gúny a törvény, a mocsok lefolyik a buszmegállókba, a sarki közértbe és a családi asztalhoz is. Tűéles, megrázó és fanyar látlelet a társadalom szétrohadásáról, a fertőző gyűlöletről és a Sötét Jövő forgatókönyvéről.
• 2026.07.23.
A sármos mosolyok és a felhőtlen éjszakák mögött lassan, de szisztematikusan zárul a háló. A Sármőr átveszi a hatalmat a palotában: a háta mögött kizárja a barátnőit a saját üzletükből, átrendezi a házszabályokat, kiszorítja a hűséges tanácsadókat, és a Hagyományőrzőt is elhallgattatja. Magyarország lélekben összeomlik a saját piros széke hűlt helyét nézve, de a Duna-parti hajnalban egy régi gyógyító kérdése visszhangzik benne: „Tényleg csak ennyire tartod magad, hogy egy ilyen állapotot elfogadj?” A Sármőr-sorozat megrázó és fordulópontot hozó 7. része a parancsuralmi gázlángolásról (gaslighting) és az ébredő önbecsülésről.
• 2026.07.22.
A gyerekkorunk ikonikus rajzfilmje, a Nu, pogodi! (A Farkas és a Nyúl) nem csupán nosztalgia, hanem a mai magyar politika kőkemény pszichológiai tükre. A Farkasnak nem a Nyúl kell, hanem a kergetőzés, a show és a következő epizód. De mi történik akkor, ha a Nyúl kisétál a képből, és elfogynak a külső ellenségek? A kiskunmajsai szovjet laktanya emlékeitől Antall József sírjáig ívelő személyes írás a politikai színházról és a saját falkán belüli vadászatról.
• 2026.07.21.
A Bohóckirály beteg, frusztrált világában nem tűri az ellentmondást, ám a rögvalóságban még léteznek szabadok, akiknek van emberi tartásuk. Miközben a hatalom bábjai és a jobbágyok hajbókolnak, a nemzet kettészakadt: a nép lassan elveszíti bizalmát az ócska, hazugságokra épített színház felett. Manír – a megrepedt porcelánbaba, aki reggelre mindig megragasztja magát – tudja, hogy a vész közelg. Ám a hatalmasságok csak addig erősek, amíg ki nem egyenesednek a kaszák: mert a végén sosem a nyers erő győz, hanem a tartás.
• 2026.07.20.
A zajos mulatság és az ünneplés mákonyos mámora után Magyarországra éjszaka riasztó álmok törnek rá. A sötétben elsuttogott emlékek egy régi, elfeledett világ ajtaját nyitják ki: álmában felkeresi a bölcs Öreg Mestert és az elvarázsolt kertet. A fiatal fák kikötéséről, a gyökértelenül elszáradó ágakról és a föld valódi megőrzéséről szóló példázatok szembesítik a múlt elfeledett tanításaival. Szürreális, mélyreható allegória a nemzeti önazonosságról, a felelősségről és a vakító fények mögött megbúvó valóságról.
• 2026.07.19.
A szabadságért naponta meg kell harcolni – vallja a Manír, aki egy szétvert autó roncsai és a kilóra megvett százezredesek világa mögött kénytelen volt ráébredni, hogy a tankönyvi demokrácia nem létezik. De vajon el kell-e menni egészen a falig, ha a hatalom arcon köpi a népet, vagy létezik egy csendesebb, kopjafás ellenállás, ahol semmi nem lesz elfelejtve?
• 2026.07.17.
A Csak Elmélet Bt. félig iszákos, dörzsölt vezetője egy éjszakai, porlepte polcra tévedt pillantásból indítva bontja le a jelenkori politikai színjáték nimbuszát. A „plüssfeleségből plasztik partizánná” lett bohóckirály és a lánchazugságokkal bemalmozott milliók meséje mögött felsejlik a kíméletlen magyar valóság: a Kádár-kor öröksége, a legvidámabb barakk megfakult díszletei és a vidéki lét betonbörtönbe kényszerítése. A tárca mély, morális kiáltvánnyá érik, amely a csendes, tisztességes, önmagát megélő Szolgát a látszatért elbábozott életű Királyok fölé emeli – emlékeztetve arra, mi számít normálisnak tegnap, ma és holnap is.
