Öt év, 700 oldal, egy kiábrándító felismerés: a polgári Magyarországot nem lehet hűségből összerakni

Gyurgyák János öt évet és 700 oldalt szánt arra, hogy kiderítse, miért olyan Magyarország, amilyen. A Kompország című könyv mögött alapos kutatómunka áll; az eredmény mégsem az a megnyugtató diagnózis, amely után mindenki hazamehet rendet rakni. Az eszmetörténész Mohács, Trianon és az orosz megszállás hosszú társadalmi árnyékát látja a jelenen. Vagyis a családi ezüst mellett a történelmi számlákat is rendesen megőriztük.

Az interjú igazán kellemetlen része azonban nem a múlt, hanem az egykori remények leltára. Gyurgyák szerint a rendszerváltáskor nem vették észre, milyen súlyosan szétzilált társadalomtól várják a polgári demokráciát. Orbán Viktorról úgy véli, kezdetben komolyan gondolta a polgári Magyarországot, később viszont a hatalom megtartása lett az első. A 2010 utáni építkezésben szerinte a politikai engedelmesség előbbre került a rátermettségnél. Szép alapanyag: csak éppen polgárság helyett függőséget lehet belőle gyártani.

Gyurgyák az Orbán-rendszer bukása után sem rendel ünnepi tortát a jövőnek: kérdésesnek tartja, hogy a tiltakozásból tartós társadalmi változás lesz-e. A nyugat felé induló komp képe nála ezért nem megérkezés, csupán irányváltás. A kapitány távozott; az utasoknak most azt kellene kideríteniük, tudnak-e végre együtt evezni.

Kígyó szerkesztőség