Mindenki dolgozik, csak a munkapiac nem találja a helyét

A munkaalapú társadalom szép találmány: ha elég sokan dolgoznak, a gazdaságot már nem illik megkérdezni, hová tart. A táblázat valóban ünnepi: a 15–64 évesek foglalkoztatási aránya 2000 és 2024 között 56-ról 75 százalékra nőtt. Menyhért Bálint közgazdász szerint azonban a mutató mögött egy mind merevebb munkapiac áll.

A NER receptje sokáig az volt, hogy újabb embereket vonjon munkába. Csakhogy a tartalék fogy, az olcsó bérmunkára épített gazdaság pedig nem tanult vele együtt gyorsabban termelni. A szakértő számítása szerint 2000 óta a reálbérek 150, a munkatermelékenység 71 százalékkal emelkedett. Ez nem a dolgozó bűne; inkább annak a modellnek a bizonyítványa, amelynek az innovációhoz láthatóan nem járt külön füzet.

Közben a képzettség és az állások gyakran elkerülik egymást, a lakhatás és a közlekedés pedig a költözés vagy ingázás elé áll. Az elemzés szerint rendszeresen mindössze 4 százalék dolgozik távolról. Menyhért a Tisza-kormánynak képzést, rugalmasabb munkát és erősebb munkavállalói érdekképviseletet javasol. Mert a munkahelyek megszámolása még nem ugyanaz, mint a jó munka megteremtése.

A Kígyó Tanulsága: attól, hogy mindenki a gépezetben van, még nem biztos, hogy a gépezet előre megy.

Kígyó szerkesztőség