A szuverenitás végkiárusítása

A hazai politikai porondon a legolcsóbb árucikk mindig is a függetlenség volt. Nemesnek és szabadságharcosnak lenni csak addig kifizetődő, amíg a kamerák kereszttüzében, hangzatos jelszavakat puffogtatva lehet pózolni. A virtuális térben mindenki a nemzet immunrendszerének képzeli magát, és büszkén hirdeti, hogy az ő gerince hajlíthatatlan.

Aztán hirtelen megérkezik a politikai valóság, és a háttérben megnyílik sok-sok kiskapu. Kiderül, hogy a nagy szuverenitásnak is megvan a maga eladási ára, ráadásul meglepően alacsony. Elég néhány ígéret, egy jól jövedelmező pozíció, vagy a távoli hírekkel érkező totális kontroll, és a büszke harcosok máris sorban állnak a kasszánál, hogy aprópénzre váltsák a tartásukat.

Amint fizetni kellene a szuverenitás eladási árát, a nagy szabadságharcosok zsebében hirtelen csak a kussolás aprópénze zörög. Mert a kapott jussért cserébe a legelső dolog, amit le kell adni a ruhatárban, az a saját hang.

A számlát persze végül mindig az ország fizeti meg, miközben a kiárusított függetlenségért cserébe nem marad más, csak a csend. A bábok csendje.