HomeHordalékAz álfestő esete a médiával

Az álfestő esete a médiával

Az esseni álfestő esete tökéletes látlelet a hazai irigységiparról és a digitális diliházról. Mi történik, ha egy öntörvényű, gettelésből doktorált kétkezi szaki nemcsak pik-pak kifesti a stúdiót, de közben a közösségépítést és a tartalomgyártást is mesteri szinten pörgeti? Manír kíméletlen írása a szakma becsületéről és az online megmondóemberek világáról.

Szerző:Manír • 2026.07.12.

Hordalék

Az álfestő esete a médiával

Van nekem egy haverom. Az álfestő Essenből, aki úgy robbant be a magyar online térben, mint egy gázrobbanás, aztán mostanra már lassan a fél ország vele kávézik reggelente. Lehet őt szeretni, és lehet utálni. Nekem kifestette a stúdiót, olyan pik-pak. Esküszöm, egy hatos pakk sört nem tudtam meginni, amikor már pakolta is össze a cuccát. Közben, biztos ami biztos, csinált vagy hat videót, és élőzött is. Energiabomba, olyan tudással, hogy a szemöldököm lejött bajusznak.

Influenszer vagy szobafestő?

Aztán ehhez jön még, hogy nagy a szája. De hát a száj mindenkinek azért van, hogy lehessen nagy. Nem kell feltétlenül annak lennie, de miért ne alapon ezen a hazai ugaron ez is bőven elfér. Támadják is rendesen. Influenszer, mondják rá a fotelekből, nem is igazi szobafestő.

A helyzet az, hogy ebben a digitális diliházban egy festő, egy lakatos, vagy éppen egy autószerelő ma már lehet influenszer és a szakmájának a hiteles véleményvezére is. Attól még, mert valaki a gettelésből doktorált, nem feltétlenül hülye az élet dolgaihoz. Sőt, lehet, hogy ő ért hozzá igazán.

Az irigységipar és a diploma a valóságból

Persze a magyar irigységiparban úgyis mindegy, mihez értesz, a kollektív ítélet szerint hülye vagy. Mert mindig van egy online megmondóember, egy önjelölt szakértő, aki a kényelmes kis buborékjából bebizonyítja, hogy de, te csinálod rosszul. Minden másra meg ott a social media. Igen, az a platform, ahol éppen most képzik ki a jövőt arra, hogyan kell végletesen ostobának lenni. Biztos nem ismerik a mondást, hogy ha már nem vagy szép, legalább hülye ne legyél.

Én mondjuk köszönöm, jól vagyok. Számos hibám mellett is elboldogulok a világban. És vannak ezek a haverjaim, mint az álfestő, aki egy nagy családot tart el annak minden hibájával, aki emellett civil közösséget épít. Aki reggel hatkor már nyomja a kávézós videót, délelőtt megállíthatatlanul keni a falra a festéket a melóban, délután négykor meg már egy másik városban velem dumál az irodában.

A munkás becsülete és a belső gépészet

Mindig siet, mintha az élete múlna rajta. Aztán üljél le: sokszor vonattal jár. És villamosozik is, meg rollezik is. Nála nem létezik üresjárat vagy indokolatlan leállás. Ő egy olyan kétkezi munkás, aki pontosan látja, hogyan működik a mai társadalmi mechanizmus: ha nem pörgeted a saját belső gépezetedet, akkor a rendszer egyszerűen maga alá gyűr.

Nem a gazdasági gödör szélén kesereg, és nem azon elmélkedik, hogy a kőkemény beton valóság hányszor jön szembe. Csinálja. De hát öntörvényű! – sikítják a szürke eminenciások. Az hát. Az a hülye, aki a mai világban nem az.

Megváltás helyett produktivitás

A helyzet az, hogy nem lehet megváltani a saját világodat otthonról, a telefonoddal a kezedben, miközben a nagyon híres humorista faszságain nevetgélsz a kanapén, és bele sem gondolsz, hogy éppen téged fikáz a színpadról, miközben valójában a te pénzedből él luxuséletet.

Én az álfestővel jóban vagyok. Nem annyira jóban, hogy sülve-főve együtt lennénk, de megsüvegelve, az hétszentség. Ja, és mi építünk. Közösen. Viták mentén. Ez a műfaj már csak ilyen. Ha valakit amúgy érdekel egy valóban jó festő, tudom adni a számát.