A kettős mérce vásári kikiáltói

Olvasom, hogy a köztörvényes bűncselekményért még nem jogerősen elítélt, nagyszájú megmondóember éppen azon filozofál: Sulyok Tamás kvázi lemondó videóját vajon miért úgy fényezték, ahogy – s ezzel még rúgna egyet a földön fekvőbe.

A nevezett, elsőfokon elmarasztalt figura tehát egy közméltóságon röhögcsél. Ami tőle persze nem furcsa. A mindenben is legfeljebb közepes tehetség ugyanis pontosan erre alapozza az egzisztenciáját: megpróbálja kiaknázni az újprolik minden gyűlöletét, amit ő termékbe önt, majd méregdrágán árusít.

Mondhatnánk: nincs itt semmi látnivaló.

De kérem, dehogynem! Igenis van!

Ugyanis ezek az emberek leginkább az aljasságaik népszerűsítésével mára amolyan érinthetetlen megmondóemberek lettek – mindenféle felelősség és főleg felelősségre vonás nélkül. Amíg a jobboldali influenszert gondolkodás nélkül vitte el a rendőrség, addig ezek a világ legnagyobb nyugalmával gyalázhatnak embereket, nemzeteket.

Kettős mérce? Az hát.

Liberalizmus?

„Lónak a f…át!” – hogy egy volt magyar parlamenti képviselőt idézzek.

Ezek senkiházi potyalesők, akik abból próbálnak pénzt csinálni, hogy embereket gyaláznak porrá.

Nos, ezért kell végre a patriotizmusnak nem újraszerveződnie, hanem megszerveződnie! Erre jók a NÖÖM Életpontjai, akikkel közösen – ha nem is holnapután, de – végre kimoshatjuk Magyarország szennyesét. Mert nagyon itt az ideje.