HomeVezér cikiMind kiszáradunk a pislákoló gyertyafénynél

Mind kiszáradunk a pislákoló gyertyafénynél

Kiszáradt a Duna, jön a sötétség. Manír a meleg sör mellett hallgatja az új hazugságot.

Szerző:Manír • 2026.08.02.

Manír a sarokban ül, a pohara alján megülepedett a zavaros múlt, a képernyő pedig azzal a beteges, lila fénnyel vibrál, amit a frissen hatalomba szagolt dögkeselyűk döntenek rá a funkcionális analfabéták tömegére. Kiszárad a Duna, lekapcsolják a villanyt, és mindezért valaki az elmúlt 16 évből nagyon megfizet. Mert nincs vízlépcső, és elfolyik a víz, és…

A porban születő narratíva

A kocsma áporodott szagába ma valami új, perzselő por keveredik. A pultnál az újprolik éppen azt ordítják a mindössze háromszáz szavas szókincsükkel, hogy a Duna medre teljesen üres. Felitták a szlovákok meg a sógorok a vizet előlünk, a német meg sört főz belőle, hogy aztán majd háromszoros áron adja el nekünk a Balatonon, ahol a középparaszt amúgy is iszik egy sört, aztán egy ellensört, meg egy pálinkát.

A Nagyon Okos Gép persze már megmagyarázta a bizonyíthatatlant. A gépből dől az információ, és a nép tátott szájjal figyeli az új narratívát: a víz hiánya valójában egy újabb nemzeti siker lesz. Hiszen ha elég sokszor mondasz el egy ócska hazugságot, az az újproli fejében valósággá válik. A Bohóckirály udvari írnokai már meg is írták, hogy a száraz folyómeder hatalmas stratégiai előny, mert így legalább végre megspórolhatjuk a hidak építését a folyók felett. Meg a tavakban is ott volt az a hajókázás, pancsolás. Micsoda kispolgári allűr már ez.
Az aszály jó. Helyre teszi a dolgokat. De ami ennél is jobb. Hivatkozási alap. Meg lehet magyarázni, hogy az elmúl 16/8/4/ mit tudjuk mi hány év alatt ki volt a hülye, és milyen károkat okozott. És tényleg. A magyar úgy élete fel a mindennapjait a módszerváltás óta mintha nem volna holnap, miközben az áhított jobb létről áradozott, de azt soha nem látta, nem tapasztalta és nem is élte. Az az áhított jobb lét ugyanis csak a magyar fejében van, és esetleg mesekönyvekben.

Áram nélkül, sötétben

Vízlépcsőt pedig azért nem fogunk építeni, mert ha sok víz lenne a Dunában, akkor nem lehet alá bányát építeni, pedig a magyar jövő valósága újra a bányászat lesz. Mindegy mit, csak legyen hol dolgozniuk a menekülő gyárak szalagdroidjainak, akik a Bohóckirálytól várták a megváltást. Meg lesznek váltva. A bánya jó. Elég hozzá a multicég olaja, áram meg minek, ha van csákány. Paksot pedig idővel visszaveszi a természet.

Mert Manír nagyon is jól érzi ezt: majd már nem kapcsolja vissza senki jó ideig, mert túl olcsó volna, itt pedig most nem az a cél. Itt kérem a szlovákok, meg a sógorok azok, akik visszatartják a vizet, hogy feligyák a magyar elől, miközben a maradékból tényleg sört főz a német. És ez egy tudatos összeesküvés, amit még a bukott király tervelt ki, hogy ha jön a nagy aszály, akkor bizony így legyen, mert ezzel majd nem tud mit tenni a Bohóckirály.

Ha nem lesz áram, akkor nem lesz víz, ami leviszi a szarópapírt meg a végtermékedet. Ha nem lesz áram, akkor újra meg kell tanulni élőszóban beszélgetni. Ha nem lesz víz, akkor fel kell inni a borkészletet, ha…

Csak csend

És a nép elhiszi. Az a nép, amelyik a betonbörtönök láb-, pörkölt- és szemétledobó-szagából felnézve még mindig vak bálványimádattal várja a megváltást. Pedig a Bohóckirály pontosan tudja, kinek játszik. Ő azoknak a cirkusza, akik beérik az ócskával is, ha az ingyen van. Neki a konfliktus az oxigén, a gyűlölet a nyelv, a mások porig alázása pedig az egyetlen bizonyíték a saját erejére.

Ő maga közben a török Riviérán mossa le magáról a haza sarával együtt a naptejet.

Manír kikérne egy házmestert, de rájön, hogy víz hiányában szóda sincs már. Marad a meleg sör és a szar pálinka. A kocsmatárs – akit a szokásjog alapján nem illik pusztán azért megverni, mert nem okos – arról magyaráz, hogy a németek legalább minőségi sört főznek a mi elorzott vizünkből, aminek örülni kéne. Manír agyfaszt kapva, bájolva, mosolyogva hallgatja, miközben fojtogató dühében vérhólyagot szorít a söröskorsóra.

Ez az igazi diktatúra: nem az, ahol tilos beszélni, hanem az, ahol annyi a beszéd, hogy már senki nem tudja, mi a csend.

Eleged van abból, hogy a Meta szűrje az cikkeinket? Iratkozz fel A Kígyó Telegram-csatornájához itt! Ahol végre cenzúrázás és algoritmus-mocsok nélkül azonnal elérsz minden új cikket.