A kétharmad megvan, a részvétel használati utasítása még készül

Magyar Péter Tisza Pártja alkotmányozó kétharmadot szerzett, a kormányzati szókészletben pedig megjelent a részvétel. A választási siker után ez érthető: ha már ennyien felhatalmazást adtak, illik megkérdezni, mire is. Csakhogy a részvételi demokrácia és a részvételi kormányzás nem ugyanannak az ígéretnek két elegáns csomagolása. Az első a polgárok helyéről szól a politikai döntésekben, a második arról, hogyan kapcsolódhatnak közösségeik a kormányzás munkájába.

Kék Mónika véleménycikke arra figyelmeztet, hogy a fogalmi homály máris számonkérést szül. Nem mindegy, konzultációra hívják az embereket, a döntés előkészítésébe vonják be őket, vagy a megvalósításról kérnek visszajelzést. Települési ügyben és országos kérdésben sem feltétlenül ugyanaz működik. A közvetlen demokrácia pedig nem egyszerűen a népszavazások számának feltekerését jelenti, és nem is ezt ígéri a kormány.

A kétharmad felhatalmazás a döntésre, nem bizonyíték arra, hogy a részvétel már meg is történt. A szerző szerint a jól kialakított rendszer erősítheti az intézményekbe vetett bizalmat; a félreértett ígéret viszont súlyos veszteséget okozhat. A kabinet előtt így egy szokatlanul szerény feladat áll: mielőtt választ kér a polgároktól, pontosítsa a kérdést. Különben a közös bölcsességből legfeljebb közös találgatás lesz.

Kígyó szerkesztőség