Képzeld el, hogy egy csodás napon, 250 polgármester összegyűlik, hogy megvitassák a községi sorsfordító kérdéseket. A nagy napra készülve mindenki feszülten várta a Tisza-kormány méltóságait, akik természetesen nem érkeztek. Sem a miniszter, sem az államtitkár, de még a helyettes-államtitkár is elfelejthette a rendezvényt. Képzeld el a polgármesterek arcát, ahogy a várakozás immár kínos csenddé változik.
Sülysáp polgármestere, a szakszerűség bajnoka, mondta ki a szót: az udvariassági látogatások nem helyettesítik a valódi egyeztetéseket. Mint a Fidesz színpadán a balett-táncosok, a kormányzati képviselők szépen lassan eltűntek, mintha valaki elhúzta volna a függönyt a színpad mögött. Ki tudja, talán az államtitkár a legújabb közpénzből finanszírozott luxusnyaralásán piheni ki a polgármesterek fáradalmait.
Miközben a helyi vezetők elvesztek a szavak tengerében, talán el kellene kezdeniük a szolidaritás újradefiniálását. Mert úgy néz ki, a Tisza-kormány nem csupán a helyi közösségeket hagyja cserben, hanem egy komplett show-t is rendezett a kormányzati diszkóban.
Mi lesz a következő lépés? Táncverseny a polgármesterek részvételével? Vagy talán egy újabb szolidaritási akció, ami a bürokráciát élteti? Ki tudja, de a várakozás izgalma már most is színesíti a polgármesterek életét!
Kígyó szerkesztőség







Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés