Vasút, mi? Kistelepülések elhagyatott vonalain

Elérkezett az idő, amikor a kistelepülések szép lassan, csendben elhagyják a vasúti létezés világát. A magyar állam, mint valami ex-vasúti kasználó, 2006 és 2009 között több mint kétszáz állomást zárt be, mintha a vonat csak felesleges fém lenne a közlekedés nagy gépezetében. A statisztikák alapján a bezárások nemcsak a mozdonyokat, hanem a helyiek megélhetését is kivégezték.

Az érintett települések gazdasági mutatói nem mutatnak égbekiáltó eltéréseket, de a valóság ennél sokkal sötétebb. A legjobban összekapcsolt falvakban a munkanélküliség 0,9%-kal nőtt, míg a legelszigeteltebb helyeken nem nőtt a munkanélküliek aránya, hanem a lakosság tűnt el. Kényszerű kivándorlás, egyenesen a nyugati munkaerőpiacra, ahol az emberek már nem a vonatírásra, hanem a kivándorlásra gyúrnak.

A buszok, mint közlekedési alternatíva, nem tudják pótolni a vonatot, hiszen az autó nem mindenki számára opció. Ha az érintett településeken a kormány nem veszi észre a valós problémát, a következmények nemcsak helyi, hanem országos szinten is megjelennek. A statisztikák nem hazudnak, a vonatok elhagyása nemcsak közlekedési, hanem társadalmi tragédiát is hozhat.

Kígyó szerkesztőség