A változókorban a testünk egyszerűen átáll energiatakarékos üzemmódba, és spájzzá alakul. Szatirikus szembesítés a női hasleszorító fűzők oxigénhiányos világáról, a társadalmi elvárásokról és a férfiak keményre hűlt sörhasáról.
Amikor a szervezetünk energiatakarékos spájzzá alakul
A menopauza előtt volt egy egyszerű megállapodás köztem és a testem között. Én megettem egy szelet tortát. Ő pedig valahogy elintézte. Nem kérdeztem hogyan. Ő sem magyarázkodott.
Aztán egyszer csak belépett a változókor. És a szervezetem úgy döntött, hogy spájzzá alakul. Ismeritek azt a nagymama-féle kamrát? Csak pakolod be a befőttet, a lisztet, a cukrot, a savanyúságot… Kifelé viszont semmi nem jön. Mert a Nagyi sztrájkol. Csak készletez. Pontosan ilyen érzés.
Eszel egy szendvicset. Bent marad. Iszol két pohár vizet. Bent marad. Ránézel a mérlegre egy egyhetes nyaralás után. Leveszed a pehelykönnyű nyári ruhát. Leveszed az órát. A karkötőt. A fülbevalót. A nyakláncot. Elmész a mosdóba.
A hiábavaló mérlegmatek és a hormonális raktár
Majd újra ráállsz. És amikor a mérleg ugyanazt mutatja, egyszerűen feladod a matekot. Ennyit biztosan nem ettél. Vagy legalábbis nem emlékszel rá. Pedig ugyanannyit ettél, mint tavaly. Sőt. Lehet, hogy kevesebbet. Csak közben a tested átállt energiatakarékos üzemmódba. Az anyagcserém mostanában úgy működik, mint Paks. Elvileg termel… A gyakorlatban meg minden kalória egyenesen a raktárba megy.
És kivételesen ezt még a tudomány is aláírja. Csökken az ösztrogénszint. Lassul az alapanyagcsere. Fogy az izomtömeg. A szervezet pedig úgy dönt, hogy minden kalória stratégiai tartalék.
Lehetőleg a hason. Mert ott mutat a legjobban. És akkor jön a pillanat, amit egyikünk sem kíván senkinek. A legjobb barátnőd rád mosolyog, megsimogatja a hasadat, és megkérdezi: – Na… csak nem érkezik a kistestvér? Ötvenkét évesen. Persze. Nem baba. Csak a hormonháztartásom még egyszer utoljára eljátssza a második trimesztert.
Frissen megkelt kalácstészta vs. oxigénhiányos fűzők
A férjed viszont egészen másképp látja. Ő imádja az új úszógumit. Azt mondja, milyen puha. Mint egy frissen megkelt kalácstészta. Hát ja! Az ő sörhasa karakter. Az enyém hormonális … állapot.
És itt jön az a rész, amit senki sem szeret hallani. Valószínűleg már nem ehetsz ugyanannyit, mint negyvenévesen. De az sem igaz, hogy innentől salátalevélen kell élned. Inkább több fehérjére. Több izomra. És sokkal kevesebb önostorozásra van szükség. Mert a fogyókúrák többnyire nem a zsírt tüntetik el. Hanem a maradék jókedvedet.
Ez az az időszak, amikor a fél ruhatáradat lecseréled bő tunikákra és zsákruhákra, mert meggyőződésed, hogy majd “előnyösen takarnak”. Aztán kipróbálod a hasleszorítót. A kompressziós harisnyát. A formáló fehérneműt. Tíz perc múlva rájössz, hogy ugyan vékonyabbnak látszol, de oxigén híján már a saját nevedre sem emlékszel. Az agyi köddel odafent így is épp elég a baj. Nem kell még rásegíteni. Úgyhogy leveszed ezeket a modern kori fűzőket. És végre újra kapsz levegőt.
Kelesztett tészta és keksztészta: Üzenet a férfiaknak
És végül egy kérés a Férfiakhoz.
Mielőtt megjegyzést tennétek a menopauzás pocakra, előbb nézzetek rá a sajátotokra. És kérlek… ne mondjátok, hogy: – Az enyém nem zsír. Az kemény. Tudom. A tésztából is van kétféle. Van a puha kelt tészta. És van az a hűtőben egy éjszakát pihent keksztészta, amit már sodrófával is alig lehet megmozdítani. Mindkettő tészta. Ahogy a női és a férfi hasi zsír is zsír. Csak a férfiaké büszkébben feszít. Bennünket nőket pedig őszintén szólva ez sosem zavart különösebben. Attól még ugyanúgy férfiasak vagytok. Mit nekünk egy kis keksztészta?
Kérlek ha tetszett oszd meg, hogy mások is tudják nem vagy egyedül!
agyi köd egészségügy feledékenység humor konyhai Bermuda-háromszög láthatatlan munka menopauza női egészség önirónia párkapcsolati dinamika szemüveg-paradoxon változókor
Last modified: 2026.09.07.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés