Influenszerország 2. – A lájkbajnokság mélysejtjei
A rangsor még nem jelent rangot: a Telex influenszer-toplistája csupán egy digitális lázmérő, amely hajszálpontosan megmutatja, hol tart ma a társadalmi elhülyülés. Szatirikus, leleplező látlelet a beszélő fejekről, a lehulló álarcokról, a NAV-ot elkerülő bevételekről és a megmondóembereket vakon követő közönségről.
• 2026.10.20.
Nézem a Telex legújabb politikai influenszer-toplistáját.
Most hagyjuk is – bár egy külön szemináriumot megérne –, hogy miből, honnan és főleg miből van idejük egyeseknek arra, hogy a minimális tárgyi tudás vagy a teljes mentális leépülés határán egyensúlyozva felverekedjék magukat erre a digitális tablóbéli díszhelyre.
Mert rögzítsük gyorsan: a rangsor még nem jelent rangot. A lista csupán egy digitális lázmérő, amely hajszálpontosan megmutatja, hol tart ma a magyar társadalom az önkéntes elhülyülés rögös útján.
Ami bizonyos: a tiszavirág-életű, árokbetemetést ígérő, majd gyorsan árokásóvá előlépett Tiszás gyűlölet-influenszerek már sehol nincsenek a kanyarban. Az orrfogóval az ólból kirángatni vágyó, ócska figurák köddé váltak, és a valamirevaló, ipari méretű gyűlöletfűtők zöme is kipotyogott a pixeles szórásból.
Bohár és Deák természetesen joggal foglalják el az első helyeket. Náluk legalább látszik, hogy látási távolságból már találkoztak az újságírás alapjaival, ahogyan a nagyszerű Gulyás Virágról is elmondható mindez.
De azért a táblázat mélyebb szekcióiban komoly sötét foltok tátonganak. Bözsi néni és Szakács például a mély, zsigeri, szűretlen semmit csomagolják újra és adják el nap mint nap – a nagyérdemű meg tátott szájjal habzsolja, majd másnap őszintén csodálkozik, hogy miért a Bohóckirály uralkodik már a fejekben is, nem csak az országon.
Megsúgom: mert a hülyeségen éltek, és nem a valóságon…
Szarvas Szilveszter szerintem érdemtelenül szorult a hatodik helyre: nála legalább maradt még némi felhalmozott tudás és az a lassanként hungarikumnak számító készség, amit a köznyelv gondolkodásnak hív.
Molnár Áronról meg mit is mondhatnánk? A tisztán szellemi gyűlölet és a toxikus rosszindulat életnagyságú szobrát lehetne róla mintázni, tetőtől talpig cinizmusba öntve. De hát látjuk: van rá piaci igény! A fogyasztásához ugyanis sem magas IQ-ra, sem EQ-ra nincs szükség, elég hozzá a tiszta, primitív indulat.
Az, hogy a Gazda megelőzi a Kopaszt, számomra kicsit furcsa, de a néplélek lélektana már csak ilyen: jobban beveszi a kétkezi munkás föld- és munkaszagú, nyers véleményét, mint a jól beállított ringlight-fényekben okosakat – de tényleg okosakat! – mondó, majdnem-újságíróét.
A légiesen könnyű semmi és a lehulló álarcok
Aztán a tizedik hely után belépünk a teljes abszurd birodalmába:
Juhász,
Veres,
Schauer,
Mayday Hungary…
A légiesen könnyű, abszolút abszurd semmit csomagolják be a maguk riasztóan szegényes szókincsével, és adják el egy olyan világban, ami látszólag „emberszagú”. Mivel személyesen is ismerem egyiküket-másikukat, mesélhetnék olyan kulisszatitkokat is, amelyektől a gyanútlan olvasó kiábrándultsági szintje azonnal a fagypont alá zuhanna – de hát a fránya személyiségi jogok, ugyebár…
Maradjunk annyiban: az egyikük – aki ugyan nem akart, de végleg távozott az életemből – még az utolsó szó jogán megkért, hogy a sírig tartsam a pofám, majd szimpla, gyáva emberek hazugságait mutogatta és mondogatta nekem indoklásul. De hát ilyenek ezek, ez van.
De aggodalomra semmi ok: a gravitáció és a valóság makacs dolgok. Csak idő kérdése, és az álarcok mind lehullanak. A nagy digitális vetítések mögül hamarosan előbukkan az üres valóság.
Igaz, Veres úr? Ha ideje engedi, keressen meg akár teknővel is, és mondja a szemembe, hogy szélhámos vagyok! Persze elvárom, hogy bizonyítsa is be. Mert ahhoz azért elég kis bátorság kell, hogy egy poszt alá ezt odaböffenti hozzászólásban, miközben magyarkodik nap mint nap.
A Schauer …
Kávézacc-elemzés és bevételek
A sort Juszt és Tarjányi zárja. Joggal vagy jog nélkül? Ember legyen a talpán, aki eldönti. Juszt neve hallatán még mindig kiráz a hideg, Tarjányi professzionális elemzéseit meg azért nem nézem, mert náluk inkább jól csomagolt, tudományos köntösbe bújtatott találgatásokról beszélünk – kávézaccból meg találgatni én is tudok, ingyen is.
Mindenesetre elgondolkodtató ez a lista.
Miközben a Bohóckirály egyre gátlástalanabbul és durvábban uralkodik, a magyar néplélek pontosan ezekre a digitális pótcselekvésekre vágyik. Az első kettőt értem, Gulyás Virágot még megértem, de a többieket egyszerűen képtelen vagyok hová tenni.
És ráadásul ismereteim szerint nagy részük mindezt ingyen teszi. Nincs mellettük, mögöttük semmilyen reklám, csak a magamutogatás és a népszerűséghajhászás.
Hogy valójában miből élnek, nincs sem okunk, sem módunk vizsgálni, ráadásul nem is tartozik ránk. Az biztos, hogy egyeseknél azért van árukapcsolás, még akkor is, ha az a NAV felé annyira nem látszik. De nincsenek kétségeim afelől, hogy idő kérdése, mikor kérdezik meg tőlük: ha hónapokig azt mutogatod, hogy halálra dolgozod magad, akkor hol a bevétel?
Mert ez van. Minden a bevételről szól. És a nagy magyarkodásban meg megmondásban nem mindenki tud pontosan elszámolni – sem a bevételével, sem a lelkiismeretével szerintem ebből a tizenötös listából.
De azért ti imádjátok csak őket: könnyebb, mint gondolkodni.
Unod, hogy a Facebook szűrje az írásainkat? Iratkozz fel a Kígyó Biciklizik Telegram-csatornájához itt! Ahol cenzúra és szűrők nélkül azonnal megkapsz minden friss cikket.
Kígyó Szatíra-Szavazás
Mi a legabszurdabb jelenség a mai magyar politikai influenszer-listán, amitól a józan ész is kiábrándul?
Bohóckirály influenszerek médiatér politika publicisztika szatíra társadalom Telex
Last modified: 2026.10.20.
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.
Előfizetői belépés
Előfizetés