Mivé válik az alkotás, ha már nem azért történik, hogy megszülessen valami, hanem azért, hogy beadási határideje legyen? Rimóczi László esszéje a pályázati bükkfa-nyelvről, a sorkizárt PDF-ekbe kényszerített álmokról és a projektkultúráról. Amikor a regényíró már nem regényt ír, hanem „egyéni narratív eszközökkel vizsgálja a társadalmi izolációt”, a nyelv megelőzi a gondolatot, az alkotó pedig lassan előre alkalmazkodik.