Az elismerés olyan, mint a pezsgőtabletta: sziszeg, habzik, rövid ideig szórakoztat, utána ugyanaz a víz marad. A díjazott azon aggódik, méltó-e a díjához, a díjtalan meg azon, hol a másik zoknija. Rimóczi László szatírája arról a luxusról, amikor egy kávé újra csak kávé, az ember pedig ember, nem pedig egy projekt.