Szerző: Manír

A Krónikások elhallgatása

Manír

A Krónikások régen a nép nyelvén, ízes beszéddel regéltek a kandalló mellett, a pórság pedig áhítattal hallgatta őket. A mai újproli viszont már csak kétszáz szavas frázisokban képes gondolkodni, és a Nagyon Okos Gép steril pixeleinek hisz, ahol a hősöknek nem izzad a tenyerük. Manír tudja: ha a regőst elzavarják a kandalló mellől, és a szép szó többé nem értelmezhető, a mészáros veszi át a szót. Tűéles, fanyar és megrázó látlelet a zaj kultúrájáról és a fojtogató valóságról.

Tovább olvasom

Amikor a győztesek égetik fel az országot

Manír

Schiffer András szerint Rákosi óta nem volt példa ilyen agresszióra a magyar politikai kultúrában, de Manír elhúzza a száját: mára a politikai kultúrára való igény is elpárolgott. Nem a vesztesek, hanem a győztesek újproli dühe égeti fel az országot, miközben a szakadék feletti hidakat pont azok pusztítják el, akik örömittas bódulatban énekelnek. Fanyar, megrázó látlelet a könyvillatot nem ismerő generációkról, a műveltség erejéről és a történelem elkerülhetetlen ismétlődéséről.

Tovább olvasom

Amikor nem lesz, aki lekapcsolja a villanyt

Manír

Manírnál kiskamasz korában megállapították az agyfaszt – azt az állapotot, amikor az ember kívül nyájasan mosolyog, miközben belül minden sejtje ölési kényszerrel küzd. Egy ismeretlen kocsmában, házmestert szorongatva kell végighallgatnia az átlagos középparaszt magyarázatát az új Királyról, a zsákmányról és a műanyagdzsentrik gátlástalanságáról. Egy fanyar, húsbavágó látlelet a tudatlanságról, a gyűlölet győzelméről és az elkerülhetetlenül közeledő sötétségről.

Tovább olvasom

Másik Magyarország – Félek tőled

Manír

„A jelenedet kölcsönkapod a gyermekeidtől.” A nagyapa még tudta, hogy a fa, amit elültet, az ő hátát már nem hűsíti, de az unokájáét igen. Mi viszont kivágtuk a fát, és az árából egy havi digitális kábulatot vettünk. Tűéles, megrázó látlelet a megalkuvásról, az eladott jövőről, a csillogó óriásplakátok csapdájáról és a felnövekvő generációk felelősségéről.

Tovább olvasom

Csőd a posványban

Manír

„A Havanna-lakótelep betonrengetegétől a posvány közepén álló várig. Manír legújabb, mélyen személyes esszéjében a ’70-es évek gettóvilágán, a Trapper farmerek nosztalgiáján és a Nyugattal kapcsolatos kollektív tévképzeteinken keresztül mutatja meg a rideg valóságot. Mert a rendszerváltás eufóriájában elért szabadság sokaknak csak annyit jelentett, hogy az olcsó bortól telibehányhatták a kukát – miközben a vár ura változatlanul az új király maradt.”

Tovább olvasom

Vándor az úton

Manír

„Riders on the Storm – dallamok egy széteső ország kulisszái mögött. Manír legújabb írásában a be nem váltott politikai ígéretekről, az adófizetés megtagadásáról és az alakuló ülés utáni kocsmai eufóriáról beszél. Mert amikor az új proli nemzedék végleg felszabadul, az okosabbja nem a hazát hagyja el, csupán a vállalkozását menti ki abból a mocsokból, ami most elkerülhetetlenül következik.”

Tovább olvasom

A korona árnyékában – Az újkoronázás eufóriája

Manír

„Új, modern kori koronázás készülődik – korona, esztergomi érsek és egyházi eskü nélkül, egy platóról gyalázkodó új uralkodóval. Manír legújabb, kíméletlen írásában az alkoholmámorba és rendezvényekbe fojtott új világ mögé néz, miközben a gyermekeinek próbálja elmagyarázni a megváltoztathatatlan igazságot: a kötelesség mindig előrébb való, mint a jog.”

Tovább olvasom

A közösségi delírium és az Atlanti-óceán

Manír 1 Comment

„Felnőtt egy komplett generáció erkölcsi gátak nélkül, miközben az egyetemet végzett szavazók disznó-orr fogóval rángatnák el a politikai ellenfeleiket. Manír legújabb írásában kendőzetlenül beszél a helyrehozhatatlan szellemi károkról, a mesterséges lélegeztetőgépen lévő európai valutáról, és a Nagy Hamis Birodalom háborús logikájáról, ahol a pusztítás az egyetlen eszköz a bűnök eltörlésére.”

Tovább olvasom

Sógor-kóma – A Titanic-osztályú Magyarország

Manír 1 Comment

„Ígérték, hogy nem lesz luxus – lett. Ígérték, hogy nem hozzák helyzetbe a rokonokat – hozták. Manír legújabb, kíméletlen írásában a Titanic-osztályú Magyarország nevű hajó fedélzetére kalauzol, amely kormányos nélkül száguld a jéghegy felé. Egy világvégi látomás az urambátyám-világról, a neoliberalizmus bűneiről és a mindent eltörlő nagy világégés előszeléről.”

Tovább olvasom