A valóság túl szürreális ahhoz, hogy komolyan vegyük
Manír stáció-mesék 9

Manír stáció-mesék 8: A golyóálló Bohóc és a hájpolt mocsok

Ripacs arca eltorzult: – Tudod, ki vagyok Én? Én! – üvöltötte. – És tudod, kik állnak mögöttem? Én a Színész vagyok! De te ki vagy? Ki vagy te énmelllettem? Én, Én lettem, de te ki vagy?

Manír ManírManírStációk5 perc olvasás

A Google nem a szomszád pletykira kíváncsi!

Kövesse a Kígyót – a valóság úgyis olyan mint Napóleon, ja nem, mint a kaméleon.

Állítsa be A Kígyó Bicikliziket kedvelt forrásként a Google-ben!

Manír állt a repedt tükör előtt, és próbálta lemosni az arcáról a Szánalom-völgy porát, de a víz csak még jobban szétkente rajta a fáradtságot. A tejes-sörös lázálom utóíze ott rángatózott az ínyén. Azt hitt…

Ez a tartalom a fizetési fal mögött van

A folytatás a Kígyó Biciklizik előfizetői számára érhető el.

A támogatások nélkül nem tudjuk fenntartani a magazint.

Támogatom a magazint

A támogatás nem előfizetés, ezért nem oldja fel a zárt tartalmakat. A Stripe-oldalon megjelenő összeg ajánlott összeg, amelyet bárki szabadon megváltoztathat.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

A hozzászólás az aktív előfizetők számára érhető el.

Előfizetői belépés

Előfizetés

Vélemény, hozzászólás?

A szerzőről

Összes szerző →
Manír
Manír

Foglalkozás nélküli gyors- és gépkocsirakodó. „Aki a tömeggel tart, az a tömeg sorsára jut. Az igazság mindig magányos, és ritkán elegáns.” Nem azért jöttem, hogy szeressenek, és végképp nem azért, hogy igazat adjak a pillanatnyi korszellemnek. A nevem nem egy…

További cikkek →